Az ’56-os mártír, Tóth Ilona esetéről beszélgettek Baracskán

A Baracskai Dráma Klub az 1956-os forradalom évfordulójára készítette el, és október 23-án mutatta be a fiatal budapesti szigorló orvos, Tóth Ilona mártír sorsát feldolgozó rockmusicalt Őrizd a lángot! címmel, Kupi Gábor rendezésében. A nagy sikerű darab azóta már Martonvásárt is megjárta, vasárnap pedig a szerzők jelenlétében ismét eljátszották. Az előadás ezúttal zárt körű volt, utána pedig az alkotók beszélgetést szerveztek, hogy jobban megvilágítsák az 1956-os forradalom és a megtorlás hátterét, valamint Tóth Ilona esetét. A faluházban Drócsa Izabella egyetemi tanársegéd kérdezte Horváth Attila alkotmánybírót, aki a darab ötletgazdája és producere. Az esten jelen volt még a zene- és dalszerző Bácskay Zsolt, valamint a közreműködők közül Horváth Tamás. Elhangzott, hogy a Tóth Ilonáról szóló zenés darab eredeti rendezője Koltay Gábor, a baracskaiak pedig megcsinálták a saját változatukat. A cél ugyanaz: minél többekkel megismertetni a mártír sorsát, az 1956 utáni megtorlás kegyetlenségét, a diktatúra éveinek jellegzetességeit.

A zárt körű beszélgetésre az adott okot, hogy így tudjanak reagálni azokra a felvetésekre, amelyek szerint – bár a büntetés tényleg kegyetlen volt – az emberölés valóban megvalósult. (A fiatal nőt és társait azzal vádolták, hogy a kórházban megöltek egy rakodómunkást, akit ÁVH-snak véltek. Ezért koncepciós per végén kötél általi halálbüntetést szabtak ki rájuk, amelyet 1957 júniusában hajtottak végre.)

A szabadságért harcoltak

Horváth Attila kérdésekre válaszolva először a forradalom kitörésének előzményeiről beszélt. Arról, hogy ’56 nem amolyan éhséglázadás volt, hanem a fiatalok azért mentek utcára, hogy kivívják a szabadságot, mert nem akartak szovjet gyarmattá válni. A hatalmat ez meglehetősen váratlanul érte, s a vezetők azt gondolták: ha megjelennek a tankok, az emberek megijednek. Ez azonban nem így történt, a pesti srácok fölvették a harcot. A megtorlásról Horváth Attila elmondta, hogy az több formában zajlott, a koncepciós per volt az egyik módja.

Tóth Ilona már akkor legendának számított

Rátérve Tóth Ilonára, az alkotmánybíró kifejtette: mivel ’56-ban főleg kemény munkás fiatalok harcoltak, ezért kellett valaki, aki nem ebből a körből származik. Kellett egy értelmiségi, hogy Kádárék bebizonyíthassák, közöttük is voltak galád „ellenforradalmárok”. A 24 éves, orvosnak készülő Ilona éppen megfelelt bűnbaknak, mert már azokban a novemberi napokban legendának számított önzetlen gyógyításával. Az egyetem legjobb tanulójaként tartották számon, református családból származott.

Röpcédulák terjesztéséért fogták el, ám idővel ráfogták a gyilkosságot is. A pert a hatalom pár hét alatt akarta lebonyolítani, így gyorsan kitaláltak egy koncepciót, amely azonban utólag egyáltalán nem életszerű. Maga a tárgyalás is elképesztően zajlott, a nyilvánosság előtt. Az pedig, hogy Ilona és társai bevallották a gyilkosságot, annak következménye volt, amilyen kínzásokat végrehajtottak rajtuk. (A róla szóló darabban ezt is érzékeltetik.) Valamint a későbbi amnesztia lehetősége is ok lehetett. Horváth Attila elmondta még sok egyéb mellett: számára azért is fontos ez az ügy, mert néhány háznyira lakik Tóth Ilona szülőházától, amelyet mára átalakíttattak emlékmúzeummá.