Gounod Requiemje hálás feladatot jelentett a fellépőknek

Az idei Halottak napi hangverseny műsora – melyre hagyományosan az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének évfordulóján, az Emlékezés napján került sor – ebben az esztendőben a 19. századi francia operazene egyik legjelentősebb mestere előtt is tisztelgett: születésének 200. és halálának 125. évfordulójára emlékezve Charles Gounod (1818–1893) Requiemje csendült fel. Az énekszólókat Kertesi Ingrid (szoprán), Megyesi Schwartz Lúcia (alt), Csapó József (tenor), és Jekl László (basszus) szólaltatta meg, az összkart az Alba Regia Vegyes kar (Kneifel Imre), az Ars Musica Kórus (Szabó Adrienn), a Primavera Kórus (Horányi Ottilia), és a Vox Mirabilis Kamarakórus (Zemlényi Katica) tagsága alkotta. A koncert dirigense Janos Acs volt.

A művészcsaládból származó Charles Gounod az 1840-es évek elejétől orgonistaként és karnagyként dolgozott Párizsban. Első, kisebb feltűnést keltett operái után 1859-ben, a Goethe nyomán komponált Faust hozta el a teljes zeneszerzői beérkezést – ezt a sikert utóbb, az 1867-ben bemutatott Rómeó és Júliával még egyszer megismételte. Tizenöt operája mellett két szimfónia, dalok, kamarazenei alkotások és számos egyházzenei mű gazdagítja a mester életművét: tizenhét miséje mellett ezek közé tartozik szólistákra, kórusra és zongorára 1893-ban komponált Requiemje. (A műnek több változata is ismert, ezúttal Janos Acs testvére, a Németországban élő orgonista és zeneszerző, Ács József kongeniális hangszerelésében hallhattuk.)

Feltétlen elismerést érdemel az a műsorpolitika, mellyel az Alba Regia Szimfonikus Zenekar az utóbbi időben az egyházzene kimeríthetetlen kincsestárából ismeretlen vagy kevéssé ismert alkotásokkal ismerteti meg a székesfehérvári publikumot. A vasárnapi koncert programját bízvást sorolhattuk ide: a Requiemet két rövidebb kompozíció, Georges Bizet a tenorok egyik nagy slágerének számító Agnus Dei című darabja (melyet az Arles-i lány című színpadi kísérőzene Intermezzójának melódiájára Ernest Guirard alkalmazott), valamint Gounod felülmúlhatatlan népszerűségű, Johann Sebastian Bach nyomán készült Ave Mariája előzte meg, a székesfehérvári illetőségű Csapó József és Kertesi Ingrid kiváló előadásában. Az Ave Marián kívül (melyet ezúttal Janos Acs fia, Dávid Kristóf Acs romantikus átdolgozásában élvezhettünk) a másik két kompozíció alighanem fehérvári bemutatóként hangzott el.

Az egyházzene irodalmának ismerői talán meglepődtek a Requiem hallatán: áradóan dallamos, a hagyományos liturgikus szöveget olykor teátrálisan festő zenével találkozhattak. Engedtessék meg a párhuzam: mintha egy francia mesterszakács konyhájába léptünk volna be, mely telis-tele van ínycsiklandozóan különleges ízekkel, pikáns aromákkal és fűszerekkel. Gounod valósággal tobzódik a rafinált harmóniai fordulatokban, a finoman formált, gyönyörködtető melódiákban (érdekes: az egyházzenét hagyományosan jellemző fúgatételekről teljesen lemondva) – alkotása nem különösebben nehéz, mégis rendkívül hálás feladatot ad az énekeseknek és a kórusnak. A zeneszerzői szándék komolysága mégis átfűti a partitúrát: szép, lélekemelő zenében gyönyörködhettünk. A teltházas közönség nagy tapssal köszönte meg az ideális hosszúságú, az emlékezéshez és az ünnepelthez méltó hangversenyt a közreműködő művészeknek.