Ádám Zoltánban erős a hajlam a járt utak elhagyására

Zoltánnal a Fülei Művésztelepen találkoztam több alkalommal, a képzőművészeti hallgatók nyári alkotótáboraiban bábáskodott az ifjak körül. S persze alkotott ő is.

Tolvaly Ernő festőművész először 2003-ban rendezett pécsi hallgatóinak alkotótábort szeretett falujában. Az általa megkezdett missziót a hagyatékát gondozó Monogram Alapítvány folytatja – amint lánya, Tolvaly Orsolya hangsúlyozta: hét éve a két megkerülhetetlen hazai műhely összekapcsolása okán először hívták közös művésztelepre a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara hallgatóit. Az újkori hagyomány azóta sikeresen folytatódik, s ennek részese Ádám Zoltán.

Ádám Zoltán sokadik látogatása

Visszatérő vendég Fülén, sőt, már talán nem is vendég. Nem véletlen, hogy idei őszi, hármas kiállítása egyik helyszínének a kis Fejér megyei falut (a Keresztelő Szent János katolikus templomot, illetve a plébánia közösségi termét) választotta Budapest és Pécs mellett.

A Munkácsy Mihály-díjas festőművész, aki tanított műhelyekben, szakkörökben, iskolákban, a pécsi egyetem képzőművészeti intézete festészeti tanszékének adjunktusa. Kezdetben az új festészet egyik jellegzetes hazai képviselője, majd az Újlak Művészcsoportot megalakítva helyspecifikus installációkat, konceptuális műveket készít. A kilencvenes évek közepétől visszatér a festészethez, szakrális-ikonikus alkotásai a művészet és vallás, a szentség és kifejezés problémájával foglalkoznak.

Hazai egyéni kiállításainak és válogatott csoportos kiállításainak se szeri, se száma, kiállított már Hollandiában, Németországban és az Amerikai Egyesült Államokban, New Yorkban is. Művei közgyűjteményekben is megtalálhatók: Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában, a Ludwig Mú­zeum – Kortárs Művészeti Múzeumban, Szombathelyen az Irokéz Gyűjteményben, valamint Székesfehérváron a Szent István Király Múzeumban.

Hitvallásáról faggatom, s művészi ars poeticájáról így fogalmaz:

A művészethez fűződő viszonyomban a lélek szerepe, energiája a legfontosabb. A spirituális képi kifejezés, a kép szakrális kisugárzásának ereje számomra fontos erő, mert a kép térátalakító hatása lelki erőt adhat a néző számára, vagy útmutatást is közölhet. Ha az, aki készítette, teljes életével arra törekedett, hogy megőrizze a kép szentségét, a körülményeken változtatni tud lelki ereje segítségével.

Az Igét teszi képei főszereplőjévé

Művészete provokatív, nem is tagadja, hiszen van bátorsága olyan eszközökkel élni, melyekkel inkább visszaélni szokás. Bibliai idézetek sorozatánál azt a munkamódszert követte, hogy a különféle fordításokat összevetve a kiválasztott kiadásban található részlet másolatát a vászonra vetítette, és ezt a képet pontosan vagy némi torzítással, ecsettel rögzítette. Az olajjal, akrillal operáló vegyes technikával készült, készülő képek Ádám Zoltán saját bibliaértelmezései. Amint méltatói fogalmaznak: úgy kerülnek fel a vászonra ezek a szövegek, ahogy az Ige testté lett. Testet kapnak, színeket és méreteket, sőt, jellegzetes szagot a festék által.

– Mondták már többen, hogy veszélyes vizeken evezek – jegyzi meg Zoltán –, amikor az Igét teszem képeim főszereplőjévé. Eszünkbe juthatnak ugyanis a búcsúcédulák, melyeket a megváltás ígéretével pénzért bocsátottak áruba. A képeim azonban mások. A bűnbocsánat általuk nem tűnik megvásárolhatónak – teszi hozzá.

– A választás szabadságáról, a szabadsággal való élés méltóságáról szólnak.