Bolero: vad indulatok és érzelmek a Székesfehérvári Balett Színháztól

A társulat Bolero címmel készül az estre, amelynek rendező-koreográfusa a balettszínház vezetője, Egerházi Attila. A sajtó előtti próbán ő ajánlotta a közönség figyelmébe előadásukat, e szavakkal: az öt koreográfia közül egy teljesen új van, a Zárt függönyök című, a többit egy-egy est alkalmával már bemutatták Fehérváron. Ez a gyakorlat azonban igazodik az európai trendhez, s ő szeretné a későbbiekben ezt követni. Ám olyan bemutató is lesz, ahol a közönség csak friss koreográfiát láthat.

Egerházi Attila öt koreo­gráfiából álló estjük kapcsán elmondta: izgalmas lehet a már látott darabokat is újra megnézni, hiszen mindig adhatnak új élményt, akár a szereposztás miatt. A címadó Bolero erős, szignifikáns mű, a tánc örömét is szimbolizálja, s ez zárja majd le az estet. Vannak kifejezetten nevettető és lírai hangvételű táncok, ezek a Bla-bla-bla, illetve az Aquarell szivárvány, a táncpuzzle-ként jellemzett Csókok ugyancsak vidám, az új Zárt függönyöket nézve pedig saját világunkra csodálkozhatunk rá.

A sajtó előtti próbán ott volt Brájer Éva alpolgármester is, aki kifejezte: az önkormányzat a kultúrát és a közönség igényeit szolgálva hozta létre a balett-társulatot. A kortárs táncról úgy vélekedik, hogy nem szabad tőle megijedni, hiszen itt nagyon értékes, befogadható alkotásokról van szó. Akik már voltak a társulat valamely előadásán, azok ezt jól tudják, akik pedig még nem ismerik őket, azoknak itt az alkalom e műfaj felfedezésére.

A Boleróra különösen kíváncsi, mert nagyon ismert zenéről van szó, s mindig érdekes, hogy mit tud ehhez hozzátenni egy koreográfus.

Az október 16-án, kedden 19 órakor kezdődő est előtt, 18.15-től közönségtalálkozót szerveznek a Vörösmarty Színház kávézójában – tette még hozzá Egerházi Attila.

Emma Perez Sequeda spanyol származású, és ő is a Székesfehérvári Balett Színház táncosa. A 28 éves művész ugyancsak részt vesz a háromfelvonásos táncesten, és fellép a címadó koreográfiá­ban is.

Emma azt mesélte magáról: körülbelül ötévesen kezdett táncolni, s elkötelezettsége kitartott tizenéves korában is. Elvégezte a konzervatóriu­mot Madridban, klasszikus balett szakon, majd ösztöndíjjal Rómába ment. Ezután főleg projektjellegű munkák következtek az életében, tehát pár hónapig tartózkodott egy-egy helyen több országban, és tanított is. Ez a fajta életstílus ugyan nagyon változatos, ám eléggé fárasztó. Mindig új helyre kerülni, megismerni az embereket, aztán továbbmenni egy idő után nem könnyű – fogalmazott.

Ezért is örült, amikor 2015-ben megismerkedett Egerházi Attilával, aki akkor még a cseh South Bohemian Theatre balett-tagozatát vezette. Itt lehetőség nyílt társulati taggá válni, ami sokkal nyugodtabb körülményeket biztosított Emma számára, aki a kortárs táncban is elmélyítette tudását. Számára az, amit Attilától tanul, nem csupán a mozgásról szól, hanem filozófia is, s úgy érzi: a közös munka által fölfedezheti a saját magában rejlő lehetőségeket.

A Bolero című darab során is ezt éli meg. Egyfajta ki-, illetve beteljesedés ez a zene elejétől a végéig, vad indulatokkal, érzelmekkel.

A felkészülés nehéz volt, s azóta is külön nagyon érdekesnek és kihívásnak tartja, hogy három nő és három férfi van a színpadon. Ilyenkor még jobban érezni a másik személyes jelenlétét, ami egy sokszereplős előadásban kevésbé valósul meg. Ott inkább a csoportszellem hatja át a koreográfiát.

Az eddig Fehérváron készült darabok közül mindegyiket kedveli, de a Bolero nőtt a leginkább a szívéhez.