Ilona tragikus történetét mutatták be Baracskán

Rendhagyó módon ünnepelték október 23-át a baracskaiak: a faluházban a Baracskai Dráma Klub kedden mutatta be először az Őrizd a lángot! című darabjukat. A Kupi Gábor vezette, színjátszás mellett elkötelezett fiatalokból álló csoport nagy vállalkozása a 24 évesen elhunyt 56-os mártír, a budapesti Tóth Ilona történetének bemutatása volt. A rendező azzal indokolta korábban választásukat: a fiatal nő sorsa, neve országosan kevéssé ismert, ezen is szeretnének változtatni, őt pedig megfogta egy korábbi fővárosi előadás. Úgy gondolta, a drámaklubbal is feldolgozzák a komoly témát.

Tóth Ilonát 1957 júniusában végezték ki, szervezkedésben való részvétel és gyilkosság vádjával. Az orvosnak készülő, elhivatott fiatal nő az 1956-os forradalom idején először ápolónőnek jelentkezett, november elején viszont kórházi részlegvezető lett. A későbbi vád szerint ő és két társa ellátás helyett orvosi eszközökkel megölt egy rakodómunkást, akit álruhás ÁVH-s besúgónak véltek. A kötél általi halált koncepciós per végén szabták ki rá (bár van olyan nézet, amely szerint Tóth Ilona valóban megtette azt, amivel vádolták – olvasható több forrásból).

A drámaklub zenés előadásban – a dalokat Bácskay Zsolt és Horváth Tamás jegyzik – mutatja be a mártír Tóth Ilona sorsát a hivatás melletti elköteleződéstől kezdve a kivégzés előtti pillanatokig. A többségében fiatal szereplők nagy lelkesedéssel játszanak és énekelnek a darabban, amelyben alig – csupán az elején és a vége felé – van prózai rész. Hallhatjuk Ilona vallomását arról, hogy az emberek gyógyításának szeretné szentelni az életét.

Humorral fűszerezett betekintést nyerhetünk az egyetemisták szocialista nevelésébe, megjelenik egy hajszálvékony szerelmi szál is, majd eljutunk a forradalmi napokig, amelyben kezdetben egyként vesz részt az ifjak közössége. Bekövetkezik azonban az említett haláleset, árulás történik, s máris megvan az alap Ilona elfogására, alaptalan megvádolására. A nőt kényszervallatásnak vetik alá, amelynek ellenáll, de édesanyja javaslatára, a vélt, jövőbeli szabadulás reményében mégis aláírja a vallomást.

Az előadás szép záró képében a szereplők gyertyákkal vonulnak föl a színpadra, fölmutatva Tóth Ilona arcmását.

A népes közönség hálás vastapssal jutalmazta az ünnepi előadást.