Emlékkiállítás nyílt a Birkás-életműből

A Szent István Király Múzeum és a Székesfehérvári Művészek Társasága által megrendezett megnyitón Kertész László művészettörténész – akinek tavaly jelent meg monográfiája a festőművészről – mutatta be a Munkácsy Mihály díjas Birkás István fordulatokkal teli művészi pályáját és életének meghatározó állomásait, így a gyermekkor kultúrsokkját, a főiskolai fiatalember kisképzős éveit, a besúgók korát, majd hazatérését és útkeresését. A dunaújvárosiként is cimkézhető nagy művészgeneráció egyik ikonikus és számos értelemben különutas szereplője volt Birkás István.

Kezdeti munkáira a 60-as évek végén az absztrakt expresszionizmus és az informel hatott. Lendületes gesztusfestészetét később a festői én, a történelem függvényében mért idő és a tér hármasságának összefüggéseit kutató visszafogottabb, analizáló szemlélet váltja fel. A monokrómia irányába mozdul el, a tér felé terjeszkedő kép, a síkban és plasztikában való együttes gondolkodás foglalkoztatja. Ennek eredményeként, képi építkezés formájában, homokfelhordással, vakolással, nádazással, régi tárgyak, tárgyelemek felhasználásával alkot. A 90-es években a szobrászatba is belekóstolt kisplasztikáival.