Nagy Judit: Jöhet a következő 60 év!

Az első komoly programsorozaton már túl is van a társulat: Egy szenvedély margójára címmel szerveztek szakmai és közönségtalálkozót belvárosi központjukban, az Igézőben s egykori próba-és játszóhelyükön, A Szabadművelődés Házában.

A társulat művészeti vezetője Nagy Judit, és jellemzően ő rendezi az előadásokat is. A jubileumra két kortárs darabbal készültek, az egyik egy finn író műve és Káosz a címe, a másik a magyar Tallér Edina Kaliforniai álom című darabjának színpadi változata. Ez utóbbi ősbemutató volt. Nagy Judit a darabválasztásokról elmesélte: alapvetően a májusi Kortárs Művészeti Fesztiválra készültek ezekkel, ám úgy alakult, hogy bemutatóik mégsem valósulhattak meg a rendezvény részeként. Először történt hát meg az elmúlt 19 év során, hogy nem a kortárs fesztiválon belül volt az aktuális bemutatójuk. Külön azonban meghirdették mind a Káoszt, mind a Kaliforniai álmot, s eddig az látszik, hogy az előadások nagy sikerrel mennek, vevő rájuk a közönség. Mivel szabadabb szövegű, pikáns jelenetekkel tűzdelt darabokról van szó, mindegyikre „kitették” a 18-as karikát.

A szituációkat, karaktereket tekintve egyébként mindkét előadás erős társadalomkritikát fogalmaz meg, ám humoros formában.

(Érdekesség, hogy a történetekben szerepel egy-egy újságíró, nem éppen ideális helyzetben ábrázolva: az egyik egy teljesítménykényszeres, agresszív, alkoholproblémás nő, a másik pedig egy munkáját vesztett, diszpécserként dolgozó középkorú, nagyszájú férfi.)

Mint Nagy Judit fogalmazott: szerette volna megmutatni, valahogy így élünk itt ma Európában, Magyarországon. A társulatban éppen most alakult ki olyan helyzet, hogy megrendezhette a „Káosz”-t a három női főszereplővel. Foglalkoztatja azonban a férfi változat, a Pánik is, amelyet ősszel terveznek bemutatni.

Az aktualitás viszont a történelmi drámák esetében is fontos – mondta Nagy Judit –, ezért is vitték színre az elmúlt években a Béla király, illetve a Vak Béla (ezek III. és IV. Béla király életét mutatják be) című darabokat. A színház mára erős utánpótlásbázissal rendelkezik. Ezt egyrészt a Prikulicsok csoport ifjú színjátszói, másrészt a Vasvári Színpad tagjai jelentik. Székhelyként, jelképes bérleti díjért megkapták és folyamatosan programokkal töltik meg az Igéző nevű közösségi teret. Úgy tűnik, minden adott a megfelelő működéshez, mégsem egészen kerek a történet, mert a technikai berendezések már igencsak elavultak – tudtuk meg Nagy Judittól. A szolgáltatáskultúrán igencsak lenne mit javítani, hogy az a művészeti tartalommal, a társulat által nyújtott szolgáltatásokkal azonos színvonalú legyen. A technikai, világítástechnikai eszközeik például még a Videoton Színpad idejéből, az 1950-es évekből valók. Az Igéző belső kialakítása sem a 21. századnak megfelelő, a nézőtér sokszor túl kicsinek bizonyul. Ezekre a problémákra jó lenne megoldást találni, ám nem nagyon sikerül. Judit úgy érzi, ők minősített független színházként igyekeznek minden követ megmozgatni, pályáznak is, ám legutóbb is kiderült, hogy az adott területen nem áll rendelkezésre elég pályázati forrás. Pedig nem túl nagy költségekről lenne szó – véli a társulatvezető, akinek egyébként másik szakterülete a városfejlesztés. Sok olyan ötlete van, amely ez utóbbinak is jót tenne, tehát több turistát vonzana Fehérvárra.

Például: a Szabad Színház nevéhez fűződő Élőképes Krónikát tovább lehetne fejleszteni, betölthető formában, mobilos épületfelismerő alkalmazással. Vagyis történeteket helyeznének el a kiemeltebb belvárosi házak mögé, amelyek több nyelven töltődnének be a telefonon. Támogatót azonban még nem talált az ötlethez. Aztán ott van a vacsoraszínház, amikor interaktív, könnyed módon mutatják be a város történelmének egy-egy szeletét például konferenciák résztvevőinek. Vagy a múzeum színház, amikor az oda illő elő­adásokkal készülnek a kiállítóterekbe – ezeket mind jobban ki lehetne aknázni.

Úgyhogy elképzelés az elkövetkező 60 évre is van, már csak az kellene, hogy ezeket felkarolják, támogassák.