Győri Andor ezúttal novellákkal jelentkezett, Saitos Lajos pedig újabb verseit adta közre

Az irodalmi, zenés, beszélgetős esteknek sűrűn otthont adó Királykút Emlékházban a házigazda, Bakonyi István irodalomtörténész ezúttal egyszerre két szerzőt kérdezett. Egyikük a valóban győri származású, írói nevén Győri Andor, akit az elmúlt években egyre több szál fűz Fehérvárhoz (eredeti neve egyébként Szigeti Endre).

Az est az ő gitárjátékával kezdődött, s kiderült: a szerző nemcsak írásban, hanem dalban is jól fejezi ki magát. Több Villon-átiratot hallhattunk még tőle, és Győri Andor elmesélte azt is, hogyan alakult ki vonzalma a zenéléshez. Megtudhattuk: gyermekkorában hegedült, ám a klasszikus műfaj felől a könnyűzene felé fordult, lett egy gitárja, s játszott például egyetemi zenekarokban. A zenélés aztán az aktív felnőttkori évek alatt háttérbe szorult, majd nemrég visszatért, egy gitáros baráttal történt találkozásnak köszönhetően.

Az írásról is szó esett természetesen. Győri Andor írói pályája viszonylag későn indult, ám a Chloé ígéretes első regénynek bizonyult. Bakonyi István értékeléséből az derült ki, hogy a szerző a „kisebb” prózai műfajokban – novella, karcolat – is otthonosan mozog, nagy erénye pedig a gyöngékkel való együttérzés.

Győri Andor mindehhez hozzátette: a kiadó, s Bakonyi ösztönzésére fogott bele második könyve összeállításába, a novellák írásába. A szövegek lehetnek teljesen vagy részben valóságalapúak és fikciósak is – derült ki. Majd a szerző fölolvasta Az énekes című írását az Ébredés az alkonyatban című, ismét ígéretesnek tűnő kötetből.

Saitos Lajosnak nemrég jelent meg a Saitos Lajos legszebb versei című kötete, s ezt szinte azonnal követte A tizenegyedik parancsolat. A kettő között van némi átfedés, utóbbi könyvből belekerült néhány egészen friss vers a válogatott kötetbe – tudtuk meg a szerzőtől, aki lírában igen kedveli a „kis” műfajokat, például a haikut, az aforizmát. Tizenévesen megjelent tőle egy aforizmacsokor a megyei hírlapban – emlékezett vissza Saitos Lajos, aki szintén az aktívan töltött évei után tudott sűrűbben versírással foglalkozni. Azóta viszont termékeny szerzőnek bizonyul, ő maga pedig úgy érzi: még kétszer ennyit is tudna írni. Eddig tizenkét önálló kötete jelent meg, de több antológiában is szerepelt. Az új, A tizenegyedik parancsolat végén így vall: „Magamról szólni háládatlan feladat, mert a jól megírt, s helyére billentett vers a legjobb életrajzi adalék”. Ítélje meg tehát az olvasó, összességében mit nyújt neki Saitos Lajos lírája.

De mi is az a tizenegyedik parancsolat, amelyre a cím-adás is utal? A szerző versét a pályatársnak, a Vörösmarty Társaság elnökének, Bobory Zoltánnak ajánlja, aki előadóművészként, íróként, költőként maga is évtizedek óta vallja a szép beszéd fontosságát. A költemény befejezése, az intelem így hangzik: „eszünkbe és kőbe vésné / minden igéjét/igáját / – parancsolatként – a tizenegye-dikként / és citálja újra meg újra: / beszéljünk szépen / beszéljünk magyarul / beszéljünk emberül...!

E kötetben is találhatók haikuk, amelyeket ezúttal origami munkák ihlettek. Vannak a hitet megvalló, az idő múlásán töprengő költemények, s a közélet által ihletett sorok is. A „Harmincezer naplemente” például ilyen képeket örökít meg:

„Lement a Nap Palotaváros fölött / s húzta magával a ködfátylát miként / harmincezer évvel ezelőtt ugyanígy / valamelyik ük-ükünknek is aki / nem egy harmadik emeleti lakásból / de egy jól megtermett tölgyfaágról / szemlélte – aggódva – visszajön-e / másnap a keleti égbolton...”.

Az estet támogató Vörösmarty Társaságnál egyébként még nem értek véget a könyvheti programok: június 12-én Szűcsné Novák Mária könyvét mutatják be a Kossuth utcában, 14-én pedig a hagyományos záró Vár-est lesz a Bory-várban.