A három grácia közös kiállítása Kishantoson: ragyogó, virágzó öröm

Ajna, Emese és Klára varázsvilága megfogja a látogatót. A természetet tiszta szívvel ünnepelve elmélyülés, lelki-szellemi feltöltődés a jutalmunk – hangsúlyozta Ács Sándorné Éva még az előző alkalommal. A három grácia kifejezést aztán a napokban említette először.

Igen: Ragyogó, Virágzó Öröm – játszunk a nevekkel, a szavakkal. A természet harmóniája, báj, kellem, jóság, kreativitás és termékenység. És így tovább: kegyesség és szépség.

Az alkotók Kovács Enikő – az ősi magyar világot idéző – versét választották közös jelmondatuknak: „Életfa, világfa, / születésbe-halálba, / világból világba. / Égig érő fának / leveles hét ága, / összeköt és megtart: / táltosok létrája. / Gyökere és törzse, / pompás koronája / a három világot / szemünknek mintázza. / Földi élet fakad / erős oltalmába, / Égi tudást ad át / lombja-suhogása.”

Hagyományt őriznek, mélyben gyökerezőt, ünnepre, ünneplésre késztetőt. Égig érő életfát és világfát, születést és halált, táltosok létráját. Hárman három világot. Szívünknek és lelkünknek tetszőt, ősit és mégis modernet. Egyedit és felemelőt.

Kiss-Kovács Klára Dunaújvárosban született, az agyaggal, a formázással Golubov Gábor szakkörében ismerkedett. Budapesten, a mohácsi fazekas-dinasztiából származó Horváth Lászlónál végzett, sokat tanult Rohonczi (Roho) Istvántól. Munkái gyökerei a népi világ adományaiból, formáiból, színeiből, hangulataiból építkeznek, felöltöztetve pedig önmaga tükörképei. A hagyományok, a kultúra, az identitástudat és a munka szeretete elválaszthatatlan mindennapjaitól. Büszke arra, hogy Japánban, Texasban, Indiában, és még a világ sok táján ott lehet alkotásai által, és mesélhet arról, hogy van Európában egy gyönyörű ország.

Szabó Ajna budapesti művész. Diákként a különböző technikákkal a Benczúr utcai Postás Rajzkörben ismerkedett. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen művészettörténetet hallgatott, majd kerámiaformázó végzettséget szerzett. Elsajátította az üvegfestést és a dekupázs technikát, majd később tanította is. Párja, Kertai Zalán festőművész bátorította és segítette saját stílusának megtalálásában. Közös, nagy munkájuk a Polgári Archeoparkba vezető – autópályát átívelő – fedett fahíd 24 régészeti és történelmi díszítőelemének megfestése. Kül- és beltéri dekorációs munkákat készít: ő díszítette például a kishantosi kutat és a Napház nyílászáróit. Három gyermeket nevelnek. Művészi útkeresésének része a sztyeppe lovas-nomád népeinek stilizált állatábrázolása.

Udvari Emese dunaújvárosi születésű, a több mint két évtized szoros kötés, emlékei felejthetetlenek. Kérdéseire itt keresett először válaszokat. Azután új házat–hazát–életet választott: Veszprémbe költözött. Húsz évig élt ott a színház, a szerelem, a gyermek, a hivatás, a barátok bűvöletében. Tucat éve költözött vissza erre a vidékre, Rácalmásra. Ismét új élet, új hivatás, új utak keresése várt rá. Közben új barátokra lelt. Elsőként az Ágasfa alapító tagjaként kezdett közösségi munkába, majd a Vállalkozók Egyesülete fogadta tagjai közé, a Szem Baráti Kör tagjaként pedig egy más közösségi élményt hozott számára a sors. „Ég-szerész” – amint mondja magáról. Üvegékszereket készít, míves miniatűröket. Mindennapi öröme, hogy azzal foglalkozhat, amit szeret.

Bakay Kornél gyűjteményes albumai nagy hatást gyakoroltak művészetére – jegyezte meg Szabó Ajna. Ezt aztán három oldalról is körüljártuk. Mert hiszen nem felejthetjük, hogy Kelet Népeként onnan jöttünk, ahonnan a Nap is jön – idézték a művészek az ismert régészt, az alternatív ősmagyar-kutatás egyik legkiválóbb képviselőjét. Valóban, küldetésünk harcolni a sötétség és a civilizációs mérgek ellen, hogy megmaradjunk itt, szép hazánkban, a Kárpát-medencében…