Hegedűszó és nemestáncok a barokk korból

A Székesfehérvári Barokk év-sorozatba illeszkedett a szombat délutáni könnyed, mégis informatív program, amelyen az úgynevezett nemestáncot és köztáncot mutatták be a közönségnek. A Fekete Sas Akadémia a Szent István Király Múzeum Deák Gyűjteményével együttműködve szervezte az előadással összekötött táncismertetőt.

A vendég Faragó Éva szombathelyi tánctörténet kutató és Illés Szabolcs barokk hegedűs volt. A Fekete Sas Társaság részéről Fontana Eszter köszöntője után mindjárt hallhattuk is a zenész bemutatkozását. Kiderült: a barokk korra jellemző zenélést külföldön tanulta, hangszere pedig egy barokk hegedű, amely a XVII-XVIII. századi hangszerek kópiája. Először egy Telemann hegedű fantáziát hallhattunk tőle, ami igen szépen szólt a képtár freskós termében.

Ezután Faragó Éva vette át a szót, aki elmondta: a „nemestánc” szóban a „nemes” nem a nemességre mint társadalmi csoportra vonatkozik, hanem egy jelző, többek között a tánc kivitelezésére vonatkozik, és természetesen nem független az arisztokráciától.

A francia udvarban és arisztokrata körökben kialakult ún. barokk táncok váltak mintává a többi európai udvarban. A lépések annyiban hasonlítanak a mai balett lépéseire, hogy az ún. barokk táncok színpadi ágából alakult ki az, amit ma balettként ismerünk. A korabeli táncstílussal, a kifinomult lépésekkel, a térdhajnástól a féltalpig emelkedő lépésdinamikával, a testtartással, az egyenletes lépésritmussal kívántak az arisztokrácia tagjai kiemelkedni. A barokk színpadi táncokból a klasszikus balett felé vezető utat a még magasabbra emelkedés (féltalpról lábujjra), és az ugrások esetében a még hosszabb és egyúttal magasabb ugrások („jetté”) jellemzik.

A program során a bátrabbak ki is próbálhattak egy táncot: egy a a Cotillon-ok családjába tartozó kontratánc figuráit tanulhatták meg.