Nők női történetek nyomában – A Moskovszky-gyűjtemény különlegességeiről

Volt is érdeklődés, különböző korosztályhoz tartozó lányok, asszonyok követték Nagy Veronika muzeológust a Moskovszky-gyűjtemény üveg tárlói között.

A Női legendák, legendás nők címmel megejtett séta során olyan babákkal, nőalakokkal is ismerkedhettünk, akikre egyébként talán kevesebb figyelem irányul.

Bevezetésként mindjárt a gyűjtemény megalapítóiról, az osztrák származású Auer Erzsébetről és lányáról, Moskovszky Éváról volt szó. Erzsébet 13 évesen elvesztette édesapját, ráadásul nem sokkal ezután játékairól, babáiról is le kellett mondania, mert édesanyja úgy gondolta, ő már nagylány, így nincs szüksége efféle tárgyakra. Felnőttként ez a kamaszkori hiány abban öltött testet, hogy Auer Erzsébet elkezdte gyűjteni a játékokat, s lánya, Éva már ebbe a szenvedélybe született bele. Ő azonban tudatosabb volt édesanyjánál, külföldi gyűjtőktől is szerzett be játékokat. Itt esett szó az erdélyi bárónőről, Groedel Dóráról, akinek nem túl fényes asszonysors jutott. Miután ugyanis férjhez ment egy grófhoz, a férfi elhagyta, második házasságából pedig Dóra lépett ki. A gyűjtési szenvedély mindenesetre már gyerekként elkezdődött, csak akkor a kislány régi tárgyak iránt érdeklődött. Felnőttként elkezdett babákkal, bútorokkal, játékokkal is foglalkozni, s enteriőröket alakított ki.

A ma látható kiállítás anyagából több tárgy is Groedel Dórától van, például egy pici kabinetszekrény, egy mini imakönyv vagy egy intarziás ebédlőszekrény. Így legalább Fehérváron látható néhány tárgy az erdélyi hölgy gyűjteményéből, amelynek darabjai halála után sajnos sokfelé szóródtak – tudhattuk meg Nagy Veronikától, aki utalt arra: a tárlókban látható porcelánbabák arról is mesélnek, milyen nővé akartak válni akkoriban a kislányok. Hiszen annak megfelelően öltöztették a babákat, amelyek által kicsit maguk is felnőtté tudtak válni.

A játéknak, a babázásnak tehát valahol célja volt a felkészítés a felnőtt életre.

A tárlat érdekes darabja, s Moskovszky Éva néni egyik kedvence az úgynevezett Kewpie baba (kjúpi baba). Őt egy képregényfiguráról mintázták az 1900-as évek elején. A neves, szabad szellemű amerikai grafikus, Rose O’Neill alkotta meg, a szerelem, a vágy istene, Cupido alakja után. A kis szárnyas figurák mindig jó tetteket hajtanak végre. A babát az 1910-es évek elején már 21 gyár készítette. Az emeleten Nagy Veronika mesélt a különleges papírszínházról és egy női találkozás történetéről is. A tárgyat egy idős hölgy, Thurnay Béláné Schulek Vilma küldte el a Játékmúzeumnak azzal a kéréssel, hogy ha lehet, újítsák föl a fontos családi örökséget. A színházat Illyésné Ötvös Tünde restaurátor, a babamúzeum első berendezője vette át, majd a tárgy egy fiatal szakemberhez, Sor Zitához került. Miután ő szép állapotba hozta a papírszínházat, Fehérváron létrejöhetett a nagy találkozás a tulajdonos és a fiatal restaurátor között. A vezetésen még több történet, legenda hangzott el...