Irány Abu Dhabi: Barátokról, népzenéről, citerakészítésről beszélgettünk Soós Jánossal

Ferenc Jóska megfújatta a trombitákat a katonáival, ha akarták, ha nem. Jó száz évvel később a nagy háborúra emlékezvén, népdalokból állított össze dramaturgiailag tűpontos előadást a Kákics zenekar. A székesfehérvári 17-es gyalogezred történetén keresztül mesélték el az első világháború eseményeit.

Igen ám, de hiányzott a bandából egy jókezű citerás. Tárnok Ákos, a zenekar vezetője régi ismerősét tárcsázta fel: Soós Jánost. Korábban együtt játszottak a Los Andinos együttesben is. János pedig mindig is citerásnak számított, életrajzának egy szakasza összeölelkezik a Tavaszi szél citerazenekar történetével.

Nos, János citerán és bőgőn játszott az elmúlt esztendőkben a Kákicsban. Mint mondja, sokat köszönhet nekik.

Már a csatlakozás legelején kapóra jött, hogy János valóban jó, ügyes kezekkel van megáldva. Hogy igazán kedvére való hangszereket használhasson a Ferenc Jóska fújatja a trombitát című műsorban, ezért a kottafüzetet olykor félretéve, otthona padlására iramodott, s ott egyre-másra citerákat készített. Tudniillik, a citera nem modulálható, így egyből négy hangszert alkotott meg, négy különböző hangnemben.

Citeráira időközben nemcsak zenésztársai, de kurátorok is felfigyeltek, több díjat is hozott számára a hangszerkészítő mesterség.

Lapunkban is írtunk róla, János, a magyar népi kultúra dicsőségére Kárpát-medence szerte keresi-kutatja azokat a gyerekeket, akikben mozog a tehetség, de valamilyen hátrány miatt aligha tehetnének szert saját hangszerre. Beszélgetésünkig 98 citerát adományozott ilyen, nehéz sorsú ifjaknak.

Egy Magyar Kézműves Remek díjas citeráját Brüsszelben állította ki az elismerést nyújtó szervezet, még 2016-ban. Történt, hogy egy finn EP-képviselő csalfa bókok szavalatán túlmenő hevességgel méltatta a míves hangszert. Ekkor hívta először hősünket a Külügyminisztérium: legyen olyan szíves elkészíteni a finn diplomata számára egy új citerát – készült ajándékot adni a magyar külügy. A citera ma már Finnországban...

Ám mi vegyük fel Soós János és citerái történetének fonalát másutt: 2017 nyarán, két – rövidfilmnek is beillő – népzenei klipet forgatott Csákberény környékén. Ekkor alakult ki a Soós Citera Band magja.

A filmeket azzal a céllal készítette, hogy az akár már több generációval ezelőtt a nagyvilágba szakadt magyarokhoz eljuttasson valamicskét a felmenőik, ősiek hagyományából, kultúrájából.

Jó tett helyébe jót várj: újra csörgött a külügy. Szívességből hetvenkét országba küldte el a kisfilmeket a hivatal!

Azóta sorra gyűlnek János postafiókjában a meghívók: koncertezni hívják a Soós Citera Bandet. Március 15-én, nemzeti ünnepünkön az Egyesült Arab Emírségekben, Abu Dhabiban lépnek színpadra az ott szolgálatot teljesítő számtalan állam diplomatájának színe előtt.

Soós János mellett Dérné Kovács Ibolya és Varga Evelin citerázik a zenekarban. Várai Áron bőgőn, dudán, kavalon játszik. Ehhez a maghoz csatlakozott nemrég Birinyi József néprajzkutató, a Hungarikum Szövetség elnöke, aki furulyákon, dorombon és tekerőlanton zenél, valamint Kovács László, aki tárogatón, klarinéton és kobzán játszik. Mindannyian énekelnek is.

S hogy mit hoz a jövő? Élő meghívásból nincs hiány: Brazília, Kanada, Kuba, Franciaország, Finnország is várja a magyar citerásokat.

A klipek egy másik sikere, miszerint a világ három pontján – magyarok! – kezdő citerazenekart alapítanak. János márciusban Helsinkibe repül, májusban Torontóba, júniusban Sao Paolóba látogat. Visz magával néhány ajándék citerát, s jó tanácsokat a hangszertanuláshoz.