Mi lesz veled, Pávakör?

- A jubileumi rendezvényünk nagyon jól sikerült. Régebbi tagtársaink is eljöttek, s megemlékeztünk mindazokról, akik már nincsenek közöttünk. Igen jó hangulatban idéztük föl a múltat, hiszen számos emlékezetes szereplést tudhat maga mögött az asszonykórus. Repertoárunk főként helyi gyűjtésű dalokból áll, de műsorra tűztünk már katonanótákat is – mondja Halász Tibor. – Korábban egy csokorra való dalról hangfelvételt készítettünk, amely CD-n is megjelent. A négy évtized alatt három arany, hét ezüst és három bronz minősítést szerzett a Pávakör, melyben az elmúlt évtizedekben mintegy ötvenen énekeltek, hol kisebb, hol nagyobb létszámban léptünk a közönség elé. Tavaly az egyik tag elköltözött a faluból, maradt öt asszony meg én. Célunk az, hogy megmaradjunk, fennmaradjunk – teszi hozzá.

- Bárkit szívesen fogadunk – veszi át a szót Tibor felesége, Halászné Fleischer Mária -, a lényeg, hogy szeressen énekelni. Nem baj, ha nem tud, majd közöttünk megtanul. Jó csapat vagyunk, összeköt bennünket a népdalok, a népzene és az éneklés szeretete. Nálunk nincs tagdíj, ugyanis már nem egyesületként, hanem mint baráti társaság működünk.

- Az elmúlt évben kategóriagyőztes lett a Pávakör a székesfehérvári nyugdíjas ki mit tud?-on.

- Nagy örömünkre a zsűri elismerően nyilatkozott előadásunkról – mondja Tibor.

- Idén újra megméretjük magunkat, sajóvölgyi dalcsokorral készülünk. Tavaly egyébként felléptünk Ercsiben, a Julcsika-Tercsike Nemzetiségi Dalostalálkozón, Előszálláson pedig őszbúcsúztató rendezvényen vettünk részt a Rozmaring Nyugdíjas Klub meghívására. Május végén, a hősök napján, augusztus 20-án és advent harmadik vasárnapján itthon, a községi rendezvényen szerepeltünk, valamint énekkel és gitárszóval végigkísértük az októberi hagyományos szüreti felvonulás táncosait.

- Több rendezvényen saját dalait és énekelt verseket is előadott már.

- Életképek című dalciklusomból válogatok általában, amelyben szerepel dal a vasgyári, hajdan színésznek készülő melósról, a sokoldalú patkolókovácsról vagy éppen a vonaton utazó, álmos szemű munkásemberekről, de nagyon szeretem a verseket is, például

Kosztolányitól az Akarsz-e játszani vagy az erdélyi Horváth Istvántól a Ha a fenyő maga volna című költeményt.