Játékos licitet rendezett a Székesfehérvári Művészek Társasága

Néhány éve Korompai Péter keramikusművész fejéből pattant ki az ötlet, hogy a Téli tárlat idején rendezzenek jó hangulatú tombolasorsolást is a művészetbarátoknak. A társaság tagjai ennek érdekében évről évre összegyűlnek és – a keramikusok segítségével – valamennyien kerámiákat készítenek. Ezekhez a jópofa, színes kerámiákhoz eddig játékos tombolasorsoláson juthattak hozzá a művészetbarátok: a „cserepeket” gondosan becsomagolták, majd kisorsolták.

Mára azonban mindez átalakult cserépárveréssé. Már nem marad rejtve a kerámia – a legtöbbször azt is lehet tudni, hogy ki készítette. (Feltéve, ha az alkotója nem felejtette el monogramjával is ellátni a munkát...) Az első években a művészek többsége főleg tányért, tálat készített, a program ugyanis jókedvű főzésbe torkollott, a tombolasorsolás után pedig ki-ki abban a művészedényben ette meg a finom bográcsgulyást, amire éppen szert tett. Ám változnak az idők! A művészek több szabadságot követeltek maguknak: olyan kerámiatárgyakat akartak készíteni, amihez éppen kedvük szottyan.

„Kérsz egy csíkot?” – kérdezték tőlem a Pelikán Galériában. Nos, huncut, aki rosszra gondol – a „csík” ebben az esetben egy hat egységre osztott, számozott papírslejfnit jelölt. Ez kellett a licitáláshoz azoknak, akiket elkábított valamelyik színes kerámiatárgy. A papírcsík egy-egy egysége 500 forintot jelzett, de a cserépárverés házigazdája, Korompai Péter keramikusművész sosem emlegetett forintokat, kizárólag egységekben számolt. Ez is jelezte, hogy főleg játékról van szó, és nem „vérre menő” árverésről – miközben többnyire művészi értékkel bíró, szép tárgyakra lelhet a művészetkedvelő. A papírcsík számát meg kellett őrizni, mert az összegyűlt pénzt – miután levonták a költségeket – tombolán kisorsolták. A nyertes végül a kapott összegből a Téli tárlaton kiállított kvalitásos művekből vásárolhatott.

Mivel a művészek az idén a korábbi évekhez képest szabadabban alkothattak, így aztán tál, tányér, pohár, váza, ékszertartó, különleges formájú szobor vagy éppen kerámiajáték is kikerült a kezük alól. Ráadásul az idén először néhány dunaújvárosi alkotó is csatlakozott a fehérvári művészekhez azon az alkotó délutánon, amikor a tárgyakat készítették. A munkát a társaság keramikusművész tagjai – Korompai mellett Revák Katalin, Máder Barna, Németh Boglárka, Szarka Tamás – segítették, majd az alkotók kívánságai alapján a munkákat kiégették...

- Különböző formájú és méretű tárgyak születtek, ezért megállapodtunk, hogy a kisebb kerámiák kikiáltási ára két egység, a nagyobbaké pedig négy legyen – mondta Korompai Péter, aki mosolyogva tűrte a csipkelődéseket. Akadtak ugyanis pimasz provokátorok, akik szóvá tették: mindez azt jelzi, hogy itt inkább a méret a lényeg, és nem a művészi érték...

Nos, erről annyit: az apró, míves kerámiákért is többször alakult ki „csata”. Máder Barna tojásformájú porcelán ékszertartóját például elvitték az orrom elől, ám egy másik játékos plasztikáját sikerült megszerezni. De nem csak a „profi” keramikusok tűntek ki. A társaság festészettel, grafikával, szobrászattal foglalkozó tagjai között is vannak tapasztaltak. Többen korábban is boldogan vettek részt kerámiakészítésben: van ebben gyakorlata már például Ujházi Péternek, Péter Ágnesnek, Pinke Miklósnak, Jónás Attilának...

Pinke kék kerámiadobozára – mint ékszertartóra – hiába fájt a fogam, azonnal elvitték, sikertelenül licitáltam Szarka Tamás különleges színű alkotására is. Izgalmas tálakat készített Jónás Attila is, kedves mesecsuporral jelentkezett Revák Kati, az Ecsedi Mari-tányért elegáns madár díszítette. Kiderült, olykor maguk a művészek akarják megszerezni a legjobban a saját alkotásaikat (vagy igyekeznek felverni az árát).

Nagy sikere volt Korompai Péter fantasztikus, négyszögletes türkizkék (vagy zöld?) óriási táljának, és annak a négyrészes edénysorozatnak, ami készletben kelt el, hatalmas „licitcsatában”. Korompai ezzel a különleges türkizkékkel (vagy zölddel) nem először bolondítja meg a művészetbarátokat: emlékszünk olyan kiállításra, amin ez a bűvös szín folyton magára vonta a szemünket... Ez a kék (vagy zöld?) ezúttal is felébresztette a „bírvágyat”, bennünk pedig a győztes licitáló iránti – igaz, gyorsan elillanó – irigységet.

No, de ez a cserépárverésen egyenesen természetes...