Csiák Gyula újra megismertette Sárkeresztessel híres szülöttjének nevét

Csiák Gyula 1983-ban került Sárkeresztesre. Körzeti orvosként közel három évtizeden át – a 2010-es esztendőig – szolgálta a települést. A kétezres évek elején gondolt egy nagyot, s megtanította a falunak, ki is volt Bársony István.

A magyar természetpróza mestere, aki 1855-ben Sárkeresztesen látta meg a napvilágot. Író, újságíró, akinek édesapja a közeli grófi birtokon volt gazdatiszt. Kiváló novellista, akinek írásaiban a magyar táj nem körítés, hanem valódi főszereplő. 190 centiméter magas dalia, aki életében hazánk egyik legpontosabban lövő vadásza volt.

- Én falun születtem, falun nőttem fel, ebben a környezetben érzem jól magam – mondta el a doktor, aki maga is vadászik olykor. No de nem fegyverrel, hanem fényképezőgéppel! – Szeretem megörökíteni a dolgokat. A házunk madáretetője úgy van kialakítva, hogy ne érződjék rajta, hogy az etető, kicsit álcázva van. Ilyen környezetet teremtve természetközelibb képeket tudok „lőni” a madarakról – mesélte.

Csiák Gyula kezdeményezésére 2004-ben megalakult a Bársony István Alapítvány.

- Bársony Istvánnal mint íróval gyermekként találkoztam először. Már kisiskolás korunkban nagyon szerettük a könyveket, a bátyám és én. Kedvenceink voltak Dékány András, Bársony István, Fekete István. Én nagyon szerettem a természetleírásokat – emlékezett az alapító. – Bársony korábban tankönyvi anyag volt, a szüleink, nagyszüleink tanultak róla, vagy inkább mondjuk, tanultak tőle a novelláin keresztül – folytatta Csiák Gyula aki 1985-ben fogott építkezésbe Sárkeresztesen.

- Az a kert, ahol mi felépítettük a házunkat, valamikor az ispánlak nagykertje volt. Abban áll most az óvoda, a volt orvosi rendelő, s a mi házunk is. Vagyis éppen abban a kertben építettük föl a házunkat, ahol egykoron Bársony István az első lépéseit megtette – tudtuk meg az író talán legnagyobb rajongójától.

Az alapítvány az évek során többek között kialakította a sárkeresztesi Bársony István Emlékparkot, amelyben berendeztek egy madáretetőkkel teli odútelepet. Emléktáblát helyeztek el az író szülői házának falára. Számos Bársony István inspirálta természetfotó pályázatot hirdettek meg, amelyekből vándorkiállításokat szerveztek. A képek eljutottak Sárkeresztesről Székesfehérváron keresztül Szatmárnémetin át egészen Nagykárolyig. Utóbbi két településen végezte iskolainak javát a természetíró.

- Nagyon fontos az, hogy az emberek olvashassák Bársony Istvánt – nyomatékosította Csiák Gyula. Az alapítvány sorra adja ki Bársony műveit, s a róla szóló köteteket. Sőt, olyan írásait is összegyűjtötték, amelyek annakelőtte csak újságban jelentek meg.

- Korábban a faluban hiába is említettem Bársony István nevét, tudniillik az 1934-ben, a szülői házára felhelyezett emléktábláját a második világháború szele elvitte. Ma már egész más, példának okáért a sárkeresztesi iskola 2006 óta Bársony István nevét viseli – emelte ki Csiák Gyula.