Kiváló művészek szerepeltek az operagálán

A harmadik évadához érkezett sorozat nyitókoncertje elsősorban az opera barátait várta pénteken a Vörösmarty Színházba. Az est sztárja, a nemzetközi hírű operaénekesnő, Boross Csilla ezúttal két vendéget is hívott hangversenyére: Kálmándy Mihályt, az Operaház vezető művészét és – szép gesztusként – az alap- és középfokú tanulmányait városunkban végzett, fiatal szopránénekesnőt, Sellei Etelkát. A közreműködő énekkart, mely az Alba Regia Vegyes Kar (Kneifel Imre), az Ars Musica Vegyes Kar (Szabó Adrienn) és a Primavera Kórus (Horányi Ottilia) tagságából szerveződött, valamint az Alba Regia Szimfonikus Zenekart az operaműfaj mindentudó mestere, Medveczky Ádám dirigálta.

Mint ifj. Major István igazgató bevezető konferanszából megtudhattuk, Boross Csilla – a felcsendülő művek hősnőire utalva – eredetileg a „Sors és önfeláldozás” címet javasolta a koncertnek, ám a bérlet „Lét és sors” címet kapott Beethoven-estjével való egybeesés miatt végül a „semleges”, ám pontos mottó („Boross Csilla és barátai”) mellett döntöttek a szervezők. Nos, a sors gondoskodott az elvetett ötlet sorsszerű aktualitásáról: a művésznő könnyebben megbetegedett, ám példás önfeláldozással így is vállalta a fellépést. Művészi nagyságrendjét és fenomenális énektudását fényesen igazolta, hogy mi semmiféle problémát nem érzékeltünk: hét áriát és két duettet felvonultató hatalmas programját maximális koncentrációval, odaadással és hibátlanul tolmácsolta. (A szőrszálhasogatók kedvéért: a biztosan megfogott magas hangokat talán egy kicsivel rövidebb ideig tartotta ki, mint optimális körülmények között tette volna...) Tartalmas, minden regiszterben kiegyenlített hangja, pregnáns szövegmondása, diszkrét, de rendkívül hatásos színpadi játéka ( egyre inkább már: jelenléte) teljes értékű operai élménnyé avatta Verdi, Cilea, Giordano és Puccini műveinek részleteit.

Pompás partnerre talált Kálmándy Mihályban, akiben markáns hang találkozott a markáns figurával, aki ezúttal is hitelesen formált meg etióp királyt és szerelmes szabadságharcost. Az Aida nagy duettje, a címszereplő és apja, Amonasro búcsúja valódi drámává alakult Boross Csillával közös tolmácsolásukban, az Andre Chénier magabiztosan előadott baritonáriájával pedig megérdemelten aratott nagy sikert.

Lelkes tapsból bőven jutott Sellei Etelkának is, aki csillogó magas hangokkal, virtuóz koloratúrákkal, mintaszerű szövegmondással szólaltatta meg Verdi és Gounod egy-egy áriáját: magától értetődik, hogy a színpadi játék csak sok-sok előadással megszerezhető rutinja tekintetében még nem rendelkezik olyan tartalékokkal, mint Boross Csilla, de teljesítménye már így is jóval túlmutat az „ígéretes kezdő” kategóriáján. Szívből kívánunk neki hosszú és sikeres pályafutást, melyhez jogosan fűzünk nagy reményeket!

A közreműködő együttesek Medvezcky Ádám nagyszerű vezetése mellett elsőrangú, egyre emelkedő színvonalú produkciót nyújtottak: szép szólóállásokban, számos igényesen megformált részletben gyönyörködhettünk.

A komoly alaphangulatot derűbe oldó, fergeteges Lehár-ráadás után a sajnálatosan félháznyi közönség vastapssal köszönte meg a művészeknek az igazán emlékezetes hangversenyt.