Férfias játékok – Kés- és gasztrofotós kiállítás nyílt Fehérváron

A férfiak mind értenek a késhez. Vont párhuzamot a labdarúgással és a politikával Kocsis Balázs szobrász-restaurátor Perényi Viviane és Perényi László közös kiállításának megnyitóján.

- Ma már nem csörgetünk kardot, nem hordunk harci eszközöket, de a férfiember zsebében általában azért ott lapul egy bicska. Lehet, hogy ipari gyártmány, de ott van – fogalmazott a szobrász.

- Vajon miért kezdett el Laci ezzel foglalkozni? Mi indította el, hogy éppen vassal kezdjen el játszani? – tette fel a kérdést a szobrász. -

A kiállított darabok nagyon jó ízlésről, arányérzékről és az anyag szeretetéről tanúskodnak. Ezeknek a tárgyaknak lelkük van

- folytatta.

Perényi Viviane fotói mesterien ellenpontozzák a kések erőteljességét, kérlelhetetlen szakszerűségét. A kései vágni, szúrni, dolgozni akarnak!

- Azt hiszem, ha Laci késeiről egy férfi csinált volna képeket, aki ugyanúgy szereti a késeket, mint a konyhaművészetet, akkor itt bizony nagy, véres cupákokat látnánk a falakon, nem pedig ilyen szép, békés hangulatot árasztó képeket – vélekedett a fotókról Kocsis Balázs.

Viviane László sógornője. A francia gasztrofotós hölgy Ausztráliában él. Férjével együtt költözött Franciaországból előbb Új-Zélandra, majd onnan Sydney-be, mert élőbb, nagyobb városba vágytak. Viviane egyébként Európában nem foglalkozott fotózással, építészmérnök volt.

Tíz fotó született a kiállítás kedvéért, vagyis mindegyik új, kifejezetten a kések mellé, erre az alkalomra készült.

- A kések magukban is érdekesek. Nekem az volt a feladatom, hogy összekapcsoljam őket az ételekkel. Máskor a munkáim során az ételek a főszereplők, most viszont csak mellékszerepet vittek. Ez izgalmas volt számomra – árulta el a fotós.

Laci legutóbb két éve járt Ausztráliában élő öccsééknél, Péternél és Viviane-nél.

- Visszafelé az egész hátizsákom tele volt fadarabokkal, semmi mást nem is hoztam magammal haza. Most is megajándékoztak egy szatyornyi fával, bent vannak az otthoni vitrinemben – tudtuk meg Lacitól, hogy mit is érdemes megszerezni Ausztráliából.

- A kiállítás megnyitójára minden ismerősöm, rokonom eljött. Nagyon jólesett az ő figyelmük. Jó visszajelzés számomra, hogy ennyi mindenkit érdekel, amit csinálok – nyilatkozta lapunknak az esemény másnapján Perényi László, aki három éve foglalkozik komolyabban késkészítéssel. Az elején, mesélte, persze rengeteg hibát elkövetett még. Sokat segített neki két nagybátyja. Egyikük kovács, másikuknak forgácsoló üzeme van, úgyhogy elég jól értenek az acélokhoz.

- Gyerekkoromban egy lovaskocsi rúgóacéljából próbáltam kardot farigcsálni, köszörülni magamnak. Apám már hatévesen odaengedett a köszörűgép mellé, úgyhogy volt benne rutinom, de azzal akkor nagyon megkínlódtam – idézte föl Laci a kezdeteket.

Ebből megértettük, s megkaptuk a választ Kocsis Balázs korábban idézett kérdéseire is: régi, a múltban gyökeredző szenvedély köti össze Lászlót a vassal, a munkagépekkel, s nem bánja, ha piszkos lesz tőlük a keze, kikérgesedik a tenyere.

A kiállítás legújabb darabja egy balta. A késműves elárulta, nagyon érdekli a számára új tárgy. Szeretné ezt a vonalat is tovább élesíteni.