Ablakomba szállt egy idióta – Zenés műsor a Fehérvári Irodalmi Napokon

Külön-külön persze, ismertük őket. Mégis, most a Fehérvári Irodalmi Napoknak köszönhetjük, hogy megtapasztaltuk, telitalálat a két sokoldalú alkotó szövetkezése, közös szereplése. Rutkai Bori képzőművész, énekes, szövegíró, zeneszerző többször is járt már Fehérváron, tanúi voltunk, amikor koncertjein ujja köré csavarta a gyerekeket. De minket, idősebb „gyerekeket” is képes bűvkörébe vonni: szívünkbe talál, amint édes-bús, ironikus, játékos, nyelvi humorral átszőtt dalait énekli a Kistotál zenekarral. Az együttesben kiváló muzsikusok a partnerei: Mizsei Zoltán (billentyű), Szerető Dániel (basszusgitár), Németh Csaba (dob).

Háy János darabja, a Herner Ferike faterja nagy sikert aratott tavaly a Vörösmarty Színházban, és zsúfolásig megtelt legutóbb a teátrum kávézója, amikor ennek kapcsán beszélgetésre hívták. Háy drámában, epikában, lírában egyaránt otthon van – ráadásul képzőművész is, hiszen a könyveit maga illusztrálja. A magunk részéről nem osztjuk egyes kékharisnyák és kékzoknik azon véleményét, hogy nincs annál felemelőbb, mint amikor a költő maga olvassa fel a verseit. (Vannak rettenetes tapasztalataink.) Ám Háyról kiderült, hogy még ebben is jó – annak ellenére, hogy láthatóan náthával, rekedtséggel küszködött. A végére mintha teljesen meggyógyult volna – talán mert a közönség annyira figyelt a versek keserédes világára és „vette a lapot”.

Közben önironikus kommentárokkal kísért vetítést is tartottak: így mutatták be Háy János képeit, és a lakását díszítő „hagyományos szomorúmanókat”. S ugyanígy, megismerhettük Rutkai Bori különleges festményeit is.

Hazafelé azon kaptuk magunkat, hogy azt dúdoljuk: „Naponta elszívok tíz-húsz imát , / s a füstöt a szívemen engedem át”,,, És sajgó derekunkat tapogatva sajnáltuk, hogy nem mertük komolyan venni Rutkai Bori invitálását – és mégsem álltunk fel, hogy táncra perdüljünk ezen a különleges esten...