Fontos könyv a sárkeresztesi születésű vadászíróról

Tudja, hogy a gyógyítás tárgya nem csak a test. Nagynevű elődei vannak abban a tekintetben is, hogy az orvosok között találunk művészeket, írókat is. Az utóbbiak közé olyan szellemóriások tartoznak, mint Csehov vagy éppen Németh László.

Csiák doktor pedig a sárkeresztesi születésű hajdani vadászíróra, Bársony Istvánra figyel évtizedek óta. Vadászírót írtam, de ez kissé beszűkítő; ugyanis nyugodtan megjegyezhetjük, hogy ÍRÓ volt ő, így, csupa nagybetűvel. Ezt a tényt erősíti meg az a gyönyörűséges könyv, amit Csiák Gyula írt és állított össze az idei könyvhétre Bársony István, 1885-1928, a magyar természetpróza első mestere címmel.

Hosszú idő óta ez az a legfontosabb kötet, amelyből képet kaphatunk a jeles íróról, akiről többek között Gárdonyi Géza írt nagy elismeréssel. (Nem véletlen, hogy mindkettejük emlékdomborműve ott van az agárdi emlékház emlékfalán, a régióhoz tartozó kiváló, klasszikus írók és költők között.)

A kötet összetett műfajú. Egyrészt életrajzi elemekben gazdag monográfia, másrészt antológia, hiszen Bársony legjobb prózáiból válogatott a szerző.

Egyfajta írói hitvallás a vezérmottó: „A szem itt csak optikai műszer; a világosság, amely látni enged, a lélekből sugárzik. Látni, megérteni, hallani, érezni, élvezni a természetet: ez az életem programja mindvégig.”

Ezzel a gondolattal nyilvánvalóan azonosul Csiák Gyula is, hiszen másképpen aligha eredt volna az életmű nyomába. Különösen a nyolcvanas évek óta, hiszen orvosi hivatása is az író szülőfalujához kötötte. Ahogy az ajánlásban Semjén Zsolt írja: „…tudományos igénnyel mutatja be a vadászírót és a magyar próza mesterét, akit életében oly sokan tiszteltek, s akiről hosszú évtizedekig alig lehetett hallani.” Éppen ez a hiánypótlás a kutató és szerző érdeme, persze nem előzmények nélkül, hiszen korábban is sokat tett és publikált az életmű mind jobb megismeréséért.

Az anyag rendkívül gazdag, és segítségével valóban megismerhetjük az írót és az embert, akire valóban számos kortársa fölnézett. A kötet egyik legérdekesebb fejezete Az én kalendáriumom, amelyben a szerző által készített művészi fotók mellett olvashatjuk a tizenkét hónapról írottakat. Különlegessé az teszi, hogy Csiák a Bársony-életműből ideillő szövegeket szerkesztette egybe, ezáltal egy sajátos „négykezes” gyűjteménnyel találkozik az olvasó. Nyomon követhetjük az imádott természet változásait s a változások kiváltotta gondolatiságot és érzelmeket.

S az is nagyon fontos, hogy a Színe-java című fejezet pedig a legjobb novellákból ad válogatást a Proletároktól A vadkanig.

Kétségtelen, hogy Bársony István kiválóan élt a műfaj adta lehetőségekkel, a természet- és emberábrázolás eszközeivel.

További értékes mozzanat, hogy a kötet végén gazdag bibliográfia teszi még teljesebbé ezt a rendkívül értékes könyvet.