Első díjjal jutalmazták Schéda Szilvia filmjét!

Van két ember, két különböző betegséggel, amelyekben azonban közös, hogy a rák egy-egy fajtájához tartoznak. S közös az is, hogy mindketten viszonylag fiatalon szembesültek az alattomos kórral, ám egyformán pozitív hozzáállással viselték a kezeléseket, az egész gyógyulási folyamatot. Ők, Bajzát Krisztián és Huber Tímea a Gyógyult utakon című dokumentumfilm főszereplői.

Persze, nem volt minden egyszerű és sima, ez kiderül a filmből is, hiszen a drasztikus gyógymódok, a test és a lélek megpróbáltatásai még a legoptimistább embert is megviselik. A Fehérvár Médiacentrumnál dolgozó Schéda Szilvia és kollégáinak filmje azonban éppen azért jó, mert alapvetően pozitív megerősítést ad, ám emellett szó esik benne a nehézségekről, fájdalmakról. Mindehhez pedig még szorosan hozzátartozik, hogy maga Szilvia is daganatos betegséggel küzdött két évvel ezelőtt, s ő szintén a gyógyulás útján halad. Hozzáállása pozitív, amelyben csak megerősítette az interjúalanyokkal való találkozás és a film elkészítése.

Mindez így, együtt teszi különlegessé ezt az alkotást, amely a limfóma világnapja alkalmából kiírt médiapályázatra készült, és végül, huszonhét munka közül első lett. Az alkotók, Zsiday Ádám operatőr, Hódi Dániel vágó és Schéda Szilvia szerkesztő-rendező közül utóbbival beszélgettünk a film elkészülésének körülményeiről.

Szilvi figyelmét egy kollégája hívta föl a pályázatra, s ő azonnal úgy döntött: belevág a megvalósításba.

- Akkor még nem voltam egészen tisztában azzal, mit is jelent a limfóma, ezért elkezdtem komolyan utána járni a betegségnek, ami a nyirokrendszer sejtjeit, fehérvérsejtjeit érinti. Eközben találtam rá Bajzát Krisztiánra, aki viszont leukémiában szenvedett, ami a vérképző sejtekből indul ki. Neki és társának azóta van már egy alapítványa, és amikor elolvastam a most 38 éves férfi történetét, teljesen megdöbbentem. Úgy éreztem, vele mindenképpen foglalkoznom kell, attól függetlenül, hogy belefér-e a pályázati kiírásba. A szintén harmincas éveiben járó Huber Tímeát pedig az onkológián, az orvosokon keresztül ismertem meg, akkor még várandós kismama volt. Ő Hodgin-limfómával küzdött. A két fiatal sorsát párhuzamba tudtam állítani, mert a húszas éveikben derült ki a betegségük, és azóta már nagyon szépen helyrejöttek, megváltozott az életük. Ezért lett a film címe Gyógyult utakon – mesélte Schéda Szilvia, aki személyes érintettsége miatt jobban át tudta érezni interjúalanyainak sorsát, s talán bátrabban is mert kérdezni, mint egy olyan ember, aki még sosem ment át hasonló megpróbáltatásokon. Ám éppen ezért, a beleélés miatt számára is adódtak nehéz helyzetek, amikor a történeteket hallgatva, a filmet szerkesztve kigördült egy-egy könnycsepp a szeméből.

Az alkotótársak, egyben kollégák, Zsiday Ádám és Hódi Dani a képek, a vágások, a zene révén igyekeztek még hatásosabbá, hitelesebbé tenni a filmet.

A Magyar Onkohematológiai Betegekért Alapítány és a Magyar Újságírók Szövetsége által kiírt pályázat kritériumai között szerepelt például az, hogy a művek pozitív üzenetet hordozzanak, hogy a természettudományos gyógymódokat részesítsék előnyben, és ha lehet, mutassanak be betegszervezeteket. A Gyógyult utakon ugyan nem felelt meg mindennek, ám a zsűri értékelése szerint több szempontból kiváló munka született, amely a megható történetek bemutatásával nagy hatást ér el.

A kis csapat igen meglepődött a győzelmen, de természetesen nagyon örült. A film azóta már elérhető a legnagyobb videómegosztón, vetíti a Fehérvár Televízió, s cél az, hogy minél több helyi tévének kiajánlják.

Szilvi pedig úgy érzi, saját példáján túl ezzel az alkotással, mások pozitív hozzáállásának ábrázolásával is tud segíteni.