Jó reggelt, Fejér vármegye!

Feküdt a földön, és tényleg senkit nem érdekelt! Egy zsúfolt bevásárlóközpont bejáratánál, ahol százával jöttek mentek az emberek, de senki rá sem hederített, vagy ha mégis, akkor szánakozva, lesajnálóan, üres megvető tekintettel nézték, vagy léptek át rajta. Tudom, sőt már szinte hallom is: biztosan részeg, vagy drogos, vagy hajléktalan, esetleg mind egyszerre. Nos igen, lehet, hogy az volt, nem tudom, de szégyelltem magam. Nem ítélkező, vagy „én különb vagyok másoknál” szégyen, hanem olyan tehetetlen és mélyről fakadó szégyen öntött el. Tárcsáztam, hívtam akit kell, akik szakértői a fedél nélküli életnek, ennyit tehettem, talán segítettem. És arra gondoltam, ha egy kutya feküdt volna ott mozdulatlanul…, a többit oda bízom az olvasónak, de egy biztos! Kutya világban élünk!