Jó reggelt, Fejér vármegye!

Hosszú idő után merészkedtem ki ismét az atlétikapályára. Ennek fő oka az, hogy bár a futás örök szerelem marad az életemben, valahogy annyi érzelem fűz a pályához, annyi emlék, hogy mindig elérzékenyülök. Amikor a felső kanyarban ültem, s a lemenő nap narancssárgára festette az égboltot, lágy szellő kíséretében megcsapott az a bizonyos rekortán illat. Az emlékképek kisfilmként pörögtek végig a szemem előtt. A sikerek, a kudarcok, az öröm és bánat könnyei, a díjak, a leckék, a barátságok, minden amit  az atlétikától kaptam, örökké a részem marad, a legkülönlegesebb helyen a szívemben. S ahogy ott ültem tegnap este, rájöttem, hogy ez a hely örökké a második otthonom marad, mert itt nőttem fel igazán, s lettem az, aki ma vagyok!