Így jött létre a hamarosan fél évszázados fehérvári "ifiház"

1974-ben még alig esett szó róla, ’75 januárjában azonban egyre többször emlegette a székesfehérvári sajtó azt a tervet, mely szerint úttörőházat szeretnének létrehozni a városban. Az akkori politikum nagyon készült ugyanis egy közelgő jubileumra: a felszabadulás 30. évfordulója apropóján terveztek a városban számos fejlesztést. A felszabadulás közel harminc éven át állami ünnep volt a Magyar Népköztársaságban: 1950 és 1989 között április 4-én emlékeztek meg ugyanis arról, hogy 1945-ben ezen a napon hagyta el Magyarország területét az utolsó német katona. A szovjet csapatok érkezését pedig, mintegy „felszabadulásként” élte meg az ország vezetése, s ünnepeltette minden esztendőben az elvtársakkal és polgártársakkal. Nos, ennek az ünnepnek a 30. évfordulójára 1975-ben került sor, így gyorsan kellett cselekedni. A Fejér Megyei Hírlap 1975. január 11-i lapszáma említi talán először a tervet, melyben szó esik arról, hogy a Székesfehérvári Városi Tanács V. B. intézkedési tervet alkotott a jubileumra. E szerint „Az ünnepi esztendőben néhány új létesítménnyel is gazdagodik Székesfehérvár. Megnyitja kapuit az Ifjúsági és Úttörőház, az ifjúsági sporttelep, a Münnich és Pintér Károly lakótelepi könyvtárak. Elkészült a SZIM-óvoda és a KÖFÉM gyermekintézménye, létrejön az öreghegyi orvosi rendelő és gyógyszertár, s a Videotonóvoda”.

Szép csendben épült az új modern épület a tóparton, nyilvános fénykép szinte nem is található az archívumokban az építkezésről. Ennek ellenére, a bejelentést követő kicsit több mint egy hónappal később már állt az épület. Az 1974. február 28-i lap kerek riportot közölt az épületről a nyitás előtt egy hónappal: „A ház — a fehérvári fiatalok háza — már áll. Nézzük, nézem a termeket, a modern vonalú világítótesteket, az erkélyeket. Lépcsők, aztán újra termek, szobák, elegáns előcsarnokok, falnyi ablakok. Valahol a második emeleten (a harmadikon?) az egyik teremben a falnál végig kapaszkodó korlát. Földig érő tükrök. Az eligazító alaprajzon felírás: balett-terem.”

Nos, arról a bizonyos berendezésről, auláról a Fortepan és a Fejér Megyei Hírlap archívuma is őriz már felvételeket. Az előtér mai szemmel is felismerhető: a beton korlátos lépcsősor, az oszloprendszer, az ablakos hátsó bejárat mellett láthatóak a képeken a korabeli berendezés alapdarabjai: a sokak számára ikonikus bordó-fekete puffok, a biliárdasztal, az arany színű, gömb-búrás lámpákkal felszerelt bár a fehér bárszékekkel, a plafon ezernyi, szpot-lámpát idéző világítóteste és a valószínűleg Orion vagy Videoton gyártmányú „dobozos” televízió készülék. Talán az egyetlen technikai eszköz az akkori épületben. Ám ekkor még üresen állt az épület: „Még egyetlen kecses piruettet, egyetlen spicellést sem láttak a tükrök. Eddig még csak a balettcipő helyett bakancsot viselő építők, a betonozók, a padlóburkolók, a festők, villanyszerelők, a takarítónők „piruettjei” avatták fel, nem a balett műhelyévé, hanem a munka hajlékává. A termek, szobák már lassan várják a vendégeket — előbb meg a bútorokat” – írja riportjában Vincze István. Aki szerint a teljes kialakítás a fehérvári fiatalok megkérdezésével valósulhatott meg. Azt írja, „sok beszélgetésből, közös ötletből merítve, a lehetőségeket fölmérve máris sokrétű, színesnek ígérkező program tervezete készül. Foglalkozások, klubok, körök regimentje kínálja majd magát, a vonzó külsejű ház „lelkiekben gazdag” belső tartalommal várja randevúra fiatal és még fiatalabb vendégeit.”

Majd pedig eljött a nagy nap, még a nagyon várt április 4-i időpont előtt: 1975. március 23-án, ami egy esős vasárnapi napra esett, átadták az épületet, amely a Velinszky László Ifjúsági és Úttörőház nevet kapta. Velinszky, aki még az Osztrák-Magyar Monarchia idején élt, magyar pedagógusként több szállal kötődött Fejérhez, azon belül Székesfehérvárhoz is: azon túl ugyanis, hogy tanított a városban, a helyi és a megyei Nemzeti Tanács Intéző Bizottságának volt a tagja és helyi szociáldemokrata lapot szerkesztett. A szocialista politikus-pedagógus mártírhalála utáni érában számos intézmény kapta a nevét. Az ünnepségről a március 25-i lapszám tudósít, fénykép nélkül:

„a város fiatalságának régi vágya teljesült az ifjúsági ház felépítésével. A város politikai és gazdasági vezetői megteremtették a lehetőséget, hogy az úttörő és KISZ-korosztályú fiatalok hasznosan és eredményesen töltsék szabadidejüket. A háznak azonban a kulturális és szórakoztató jellege mellett a város kiszesei politikai képzésének központjává kell válnia. Hogy ezt a létesítményt, amely 25 millió forintos költséggel épült, átadhatták, abban nagy szerepe volt a széles körű társadalmi összefogásnak. Az ifjúság háza ismét szép példája a közös megmozdulásoknak...”

E naptól kezdve gyakorlatilag egészen mostanáig a helyi kulturális-közösségi-művelődési élet egyik fontos sarokpontja volt az épület, virágkorát azonban a hetvenes-nyolcvanas években élte. Ekkorra pedig már állt a tetején a csillagvizsgálót védelmező „burok is”, …

A „csillagda” több helyszín után találta meg az úttörőház tetején végleges otthonát, ahová az épület átadása után költözhetett. Előtte ugyanis a csillagászok a József Attila Gimnázium tetejéről, majd pedig a Vidám Park teraszáról vizsgálhatták a végtelen univerzum titkait Székesfehérváron.  Az úttörőház tetejére áthelyezett csillagvizsgálóról még egy korábbi, a Vidám Parkban történt átadáson esett szó, melyről az 1967. szeptember 16-i lapszám tudósít, Csillagvizsgáló Székesfehérváron címmel: a „két és fél méter hosszú, 30 centiméter átmérőjű, 400-szoros nagyításra képes Newton rendszerű tükrös távcső elkészítése a TIT, a városi tanács, a VÖRGY, az SZKG, a KÖFÉM, a MÁV Járműjavító, a Nehézfémöntöde és az IKARUS lelkes munkás kollektívájának érdeme. Az említett intézmények, vállalatok több mint száz dolgozója közel 2400 óra társadalmi munkával, segítséggel vett részt a távcső építésében. Az új, korszerű csillagászati objektum jelentős változást eredményez majd megyénk csillagászati kutatóinak életében.” Az úttörőházra áthelyezett csillagvizsgálónak a védőteteje a 1977 őszére készült el, melyről végre látványos fotó is készült és jelent meg a Fejér Megyei Hírlap 1977. szeptember 17-i lapszámában. A képaláírás szerint „Látványos szerelési műveletre került sor pénteken reggel Székesfehérváron: egy katonai helikopter a könnyűfémműből a város fölött szállította végig az ifjúsági ház csillagvizsgáló kupoláját, majd az épület tetején előkészített sínpályán a helyére emelte. A székesfehérvári ifjúsági ház tetején elhelyezett kupolában szerelik fel a 20 tagú csillagász szakkör 300 milliméteres Newton-rendszerű távcsövét.”

Az úttörőház – melyet ma is sokan csak „ifiháznak” hívnak - Velinszky után A Szabadművelődés Háza nevet kapta, ma pedig a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ székhelye, melynek felújítása ötven év után igencsak időszerű volt.