A zámolyi bútorfestők munkája is ott lesz Lakitelken!

A Szakkör a Nemzeti Művelődési Intézet tudásmegosztó online felülete, amely néhány éve indult azzal a céllal, hogy a hagyományos szakköri tevékenységek – pl. népi hímzés, papírfonás, gyöngyfűzés, stb. - fogásaiba az internet segítségével avassa be a tanulni vágyókat. Az online tananyagokra, illetve az adott tevékenységhez szükséges alapanyagokra pályázhattak az egyes szakkörök. Zámolyon a tavalyelőtti népi hímző szakkör után úgy gondolták, a népi bútorfestés rejtelmeibe merülnének el, ám az előző körről lecsúsztak. Most azonban bekerültek és mivel a bútorfestés nagy népszerűségnek örvend az utóbbi években, gyorsan be is teltek a helyek, sőt kétszer annyian jelentkeztek, mint amennyi résztvevőre az NMI alapanyagot biztosít. A zámolyi önkormányzat azonban megfinanszírozta a többit.  Ahogy azt a helyi művelődésszervezőtől, Baboth Dórától – aki maga is a szakkör egyik résztvevője – megtudtuk, a tíz fő között vannak fiatalabbak és idősebbek, akik minden alkalommal nagyon jó hangulatban dolgoznak, így szinte elrepül az a 3-4 óra, amit egy-egy szakköri alkalom igényel.

A Nemzeti Művelődési Intézet minden szakköri év végén alkotói pályázatot hirdet, amelyre a szakkör tagjai által készített munkával lehet nevezni. Az idei kiírás a magyar népmesékhez kapcsolódott: olyan alkotásokat vártak, amelyeket a magyar népmesék világa, szimbolikája, történetei, mesefigurái ihlettek. A zámolyiak az Égigérő fa című mesét dolgozták fel, alkotásuk két, régi parasztházból származó ajtóbetétre került. – Amikor olvastuk a pályázati felhívást, elsőre az Égigérő paszuly jutott eszünkbe, de amikor utánanéztünk, kiderült, ez nem magyar eredetű mese. Viszont ott van az égigérő fa, ami az! A mesét természetesen először elolvastuk és megnéztük a Magyar népmesék sorozatban is, mert az megkerülhetetlen – mesélte Baboth Dóra, az egyik alkotó. A pályázati munkát végül ő és Borostyán Ibolya készítette el. Az ajtóbetétekre kerülő képek színvilágát és figuráit is Dóra tervezte, miután a hitelesség érdekében számos régi motívumot és kazettát végignézett. 

A két darabból álló munka egyikén a földi, másikán az égi világot ábrázolták a mese kulcsjeleneteivel. Az alkotásban a szakkörön tanultakból több mindent is felhasználtak, így pl. a szegélyezést vagy a betűírást. – A kazetták szélének egy részét festés nélkül hagytuk, hogy látszódjon az ajtóbetétek régisége, mert ez adja meg az egész patináját – tette hozzá az „aranykezű” művelődésszervező, akinek több munkája is díszíti Zámolyt és aki azt is elárulta, a bútorfestő szakkört – mivel annyira népszerű - akkor is folytatják, ha nem nyernek rá támogatást a művelődési intézettől a következő pályázati körben.