2024.02.18. 14:00
Ezrével fogtak ki törpeharcsát az Alsó-tóból
Véget ért a törpeharcsa mentesítés Székesfehérváron, a palotavárosi Alsó-tavon, így véget ért az átmeneti horgászati tilalom is, jelentette be a vízkezelő Horgász Egyesületek Fejér Megyei Szövetsége. A szervezet ritkítással igyekszik megkímélni tagjait és horgászvendégeit attól a bosszúságtól, amit e halfaj okoz ott, ahol felbukkan.
Sok ezer törpeharcsát sikerült kifogni az elmúlt napokban a palotavárosi Alsó-tóból
Fotó: HOFESZ
Mintegy ezer kilogrammnyi, négy dekagramm átlagsúlyú törpeharcsa került ki a víztestből, ami azt jelenti, hogy 25 ezer invazív (nem őshonos, azaz idegen) kopoltyússal csökkent a tó élővilága. A faj jellemzője, hogy természetes ellensége nincs, ahol megjelenik, nagyon gyorsan elszaporodik, és bár ez a hal megfogható és ízletes, jelenléte mellett szinte élvezhetetlen például a legnépszerűbb magyar hal, a ponty horgászata. Ráadásul a törpeharcsák tömegével falják fel ugyanazt a táplálékot, amit őshonos halaink is hasznosítanának. A Palotavárosban a Felső-tónál nem jellemző a probléma, általában az Alsó-tó helyzete a kritikusabb, valószínűleg a Varga-csatornán át érkeznek meg az újabb példányok. A HOFESZ rendszeresen kénytelen ilyen akciókat végrehajtani.
A fekete törpeharcsa tehát jövevény nálunk, eredeti élőhelye Észak-Amerika keleti része Kanadától a Mexikói-öbölig, de az Egyesült Államok középső területein is sokfelé megtalálható. Eleinte Nyugat-Európában terjedt el, de mára lényegében bárhol előfordulhat hazánkban is. Európába a 19. század végén került át, Magyarországra 1980-ban Olaszországból telepítették be.
Szinte bármelyik napszakban görbítheti a botot, rajokba rendeződve randalírozik. Az ívás után erősen védi a lerakott ikrákat, ennek köszönhető, hogy a viszonylag kevés ikra ellenére is rendkívül szapora, ha valahol megtelepedett, gyorsan tömegessé válik a jelenléte. A törpeharcsa annyira falánk, hogy a botcsinálta pecás is könnyedén kifogja, de azt, aki igazi sporthorgász, a végletekig bosszanthatja. Gyakorlatilag mindent felfal a magokon és rovarokon át a döglött vagy élő halakig, a többi – és őshonos – hal ikráját is szereti. Szívós, jól bírja az alacsony oxigénszintet, és a nagyobb hőmérsékleti ingadozásokat is. Szaporodási, életmódbeli és táplálkozási sajátosságai miatt a szabad élettereket gyorsan kitölti, így szorítja ki az őshonos halfajokat. Így aztán nem csoda, hogy tavaly felkerült az Európai Unió egész területén veszélyes, idegenhonos fajok listájára.