Egy igaz ember…

Tegnap megnéztem a videót, amelyben Novák Katalin bejelentette lemondását.

A vasárnapi misén fohászkodtam Istenhez, hogy adjon neki és családjának erőt a további életben. Ez eddig magánügy, magánügyem! Közüggyé talán akkor változik, ha minél több ember – akár többször is – megtekinti ezt a drámai videót, és engedi, hogy az elmondottak ne csak az értelmére, hanem lelkére is hatással legyenek. Mindkét oldalon álló emberekre gondolok, bár lehet, hogy ez naivitás. Főleg azokra, akik a hibás döntés hallatára magukból kivetkőzve, alantas indulatokat korbácsolva csaptak le és sokszor jóérzésűeket is hisztériába hajszolva, ádáz gyűlölettel kiáltottak „Feszítsd meg Őt!” a pár ezer fős zavargásaikon.

Úgy gondolhatták, ölükbe hullott egy kínálkozó – kivételes – alkalom, hogy a saját táborukban előforduló botrányos ügyeikről eltereljék a figyelmet. Leplezetlenül forgatták a kést abban, aki nem volt elég körültekintő döntésének meghozatalakor, nem sejtve, hogy annak ilyen olvasata is lehetséges lenne. Felkészületlenül érték a nemtelen támadások, melyek a köztársasági elnök személyét nem is érhették volna, de belátva hibájának eszkalálódását, lemondásával meghozta a helyes döntést. Amely döntés csak megerősítette Őt hitelessége megőrzésében, egyben kicsavarta a fegyvert az alantas támadók kezéből, akik így most muníció nélkül maradtak.

Azoknak pedig, akik továbbra is jó emlékezetükben tartják meg ezt a kivételes asszonyt – aki bár politikusként nem volt elég „dörzsölt” –, azt ajánlom, hogy az ominózus videót őrizzék meg az archívumukban, gyakorta nézzék, hallgassák meg, melyből évek múltával is tisztességet, őszinteséget, erkölcsi tartást meríthetnek. Már akinek erre szüksége van…

Szerző: Kiss Elemér