Jó reggelt, Fejér vármegye!

Csak semmi hirtelen mozdulat: dermedve kukkolom a fel-felröppenő kis kék cinegéket, kik fejüket tekergetve rendszeresen bekukucskálnak az ablakomon. Kölcsönös a figyelem. Sokszor oly sokáig elidőznek „nálam”, még arra is alkalmam nyílik, hogy megállapítsam: őmohóságuk eltévesztették a „feladatot”. Úgy fest, a csipegetés helyett – ötletem sincs, hogy csinálták – egészben nyelték le a kinti házikójukra felakasztott étküket. Teljes bizonyossággal állíthatom, a szabályos gömbbe gyúrt takarmánykeverékükkel teljesen hasonultak, mintha a cinkegolyók kaptak volna szárnyakat, kíváncsiskodó gombszemeket. A tollpelyhes „gömbök” az enyhe télben, köszönetképp, tavaszt énekelnek. A január ma leakasztja zordabb kabátját, de a repülő „raktárak” csendben készülnek a dalra.