A Fejér vármegyei édesanya és kislánya, akik legyőzték a rémálmokat

Az élet nem mindig ír könnyű történeteket, de Horváth Tünde és kislánya, Nóri példája megmutatja, hogyan lehet a legnehezebb helyzetekből is kiemelkedni. Tünde története, amely a férje alkoholproblémáival és agresszív viselkedésével kezdődött Németországban, sokak számára ismerős lehet. A kapcsolat romlásától kezdve az anyaotthonig, majd a bírósági döntéseken át – amelyek arra kényszerítették, hogy hazája helyett továbbra is Németországban éljen kislányával – sok nehézségen mentek keresztül, melyeket a feol.hu korábbi cikkeiben részletesen bemutatott.

Azonban a sötét időszakok után végre fény derült az életükre. Tünde és Nóri néhány hónapja egy új fejezetet nyitottak meg életükben. Az anyaotthonból egy saját otthonba költöztek, melyet a német szociális rendszer támogatja. Nóri élete is izgalmas fordulatot vett. Óvodai felvételét követően barátokat szerzett, és óvónénije nem győz áradozik a kislány képességeiről, ami Tündét mélyen meghatotta és egyben meg is erősítette.

A legnagyobb változás Tünde magabiztosságában és függetlenségében mutatkozik meg. Nyelvtudása sokat fejlődött az elmúlt időben, és már képes önállóan intézni az ügyeit. Lakásuk nem éppen a legbiztonságosabb környéken fekszik, de Tünde ennek ellenére is hálás a saját otthonért, és a német állam által nyújtott anyagi támogatásért, amely lehetővé teszi, hogy gondoskodjon magáról és Nóriról. Tünde elbeszéléséből az is kiderült, hogy a társasházban élő szomszédok viszont nagyon kedvesek és hamar maguk közé fogadták őt és kislányát. Nem olyan régen egy bájos kiscicával – Szofival – lepték meg Tündét és Nórit, aki még tovább növeli az otthonuk melegét.
Mivel Nóri csupán négy órában tartózkodik naponta az óvodában pajtásaival, Tündének egyelőre nincs lehetősége munkát vállalni. Szerencsére a számlák kifizetésén túl plusz anyagi juttatásban részesül, így nem okoz gondot ellátni kislányát és magát. 
Bár a szociális háttér biztosít számukra egyfajta komfortot, Tünde nem kényelmesedett el, folyamatosan tervez, tanul. 

Több év elteltével most töltötték először viszonylagos nyugalomban az ünnepeket. Néhány részletben Nóri édesapjával is sikerült konszenzusra jutnia Tündének. Kislányukat kéthetente hétvégén viszi el magához, és hétközben is többször megy érte. 
A megállapodásuk része volt az is, hogy az ünnepeket megosztották egymás között: Nóri a karácsonyt édesanyjával töltötte, a szilvesztert és az újévet pedig az édesapjával. Így alkalmunk nyílt, hogy hazalátogassanak Tünde szüleihez és együtt tölthessék ezeket a meghitt napokat, és csak a két ünnep között tértek vissza Németországba. 

Tünde – bár tisztában van azokkal a lehetőségekkel, amit a külföld jelenhet a cseperedő kislányának – továbbra is vissza szeretne térni Magyarországra. Ügye a nyár óta jó kezekben van. A Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület segítségével a helyi segélyszervezettel is felvette a kapcsolatot, akik segítik őt a jogi útvesztőkben eligazodni és fogják a kezét a végsőkig. Igaz, abból sem csináltak titkot, hogy ez egy nagyon hosszú folyamat lesz.

Tünde és Nóri története nem csak a túlélésről és a honvágyról szól, hanem a kitartásról, az újrakezdésről és a biztonságos jövő felépítéséről is. Az ő történetük inspirációt nyújthat mindazoknak, akik hasonló helyzetben vannak, és reményt adnak azoknak, akik még küzdenek a saját boldogunkért.