Fejér évfordulós emlékei

Nemes cselekedet 

 Hatvan éve arról írt a hírlap ezen a napon, hogy a balinkai asszonyok milyen nemes cselekedettel segítettélk a település három, idős lakóját. Azt írja a szerző, hogy: Baranyai Kálmánné akkor adta ki a „segítsünk” jelszót, amikor már az idő foga vacogott. Tizenheten jöttek össze a hívó szóra. Tizenhét asszony jelent meg az erdőben nap, mint nap, hogy a falu három idős, elhagyott emberének téli tüzelőjéről gondoskodjék. Szorgalmasan dolgoztak és megszületett az eredmény: kitermelték és hazaszállították a téli tüzelőt azoknak az embereknek, akiknek egyébként nagy gondot okozott volna ez. Három idős ember beszél szeretettel a nőtanács aktivisták nemes, emberséges cselekedetéről. Három család érzi közvetlenül a segítséget, de az egész falu figyelemmel kísérte a tizenhét asszony segítségét. 

ZSOSZ alapítás történt 60 éve 

 Ma is nagy tömegbázisa lenne, ha lenne olyan, hogy Zsörtölődök Országos Szövetsége. Az 1964.01.10-i hírlap szerint akkoriban letették ezen mozgalom alapjait. Frank Moorcott nyugalmazott angol ezredes mozgalmat indított „Zsörtölődök Országos Szövetségének” alapítására. Sajtóértekezletén kijelentette: az angoloknak az a nemzeti sajátságuk, hogy vonakodnak a közüzemek, a közszolgáltatási fogyatékosság az áruk rossz minősége, vagy minden más bosszantó körülmény miatt panaszaikat illetékes helyre juttatni. Az új szövetség célja az, hogy e közönséget jogos panaszaik szellőztetésére nevelje. A szövetség évenként panaszversenyt rendez a legeredményesebb panaszokért arany, illetve ezüst díszjelvénnyel fogják jutalmazni a panaszkodókat. 

A béke születésének folyamata 

Egy különleges kiskapuról ír az 1974-es hírlap, január 10-én. Ahol most áll, valamikor — néhány hónapja —semmi nem volt. Őskáosz, lakótelepi módra: bontás-romok, gaz. S akkor megjelennek az építőmunkások, hogy megteremtsék a Rendet a Káosz helyén. Azzal kezdték, hogy körülvették kerítéssel. Faltól falig drót, szögesdrót, lépésnyi átjárót sem hagyva. Alapos munka. Másnap reggelre kidöntötték egy darabon a kerítést. Sok száz járókelő ütközött drótakadályba. S a fehérvári ember is ember, tíz méternyi kerülőt sem hajlandó elviselni, nemhogy tudomásul vegye: száz méternyi kerülőre kárhoztatta a drót. Harmadnap építők jöttek. Néhányan hozzáfogtak az alapok kiásásához, többségük azonban a kerítés befoltozásán dolgozott. Hiába: reggelre ismét rést törtek a kerítésen. Jött a tél, s már csak az az egy ember maradt a kerítés mögött, aki naponta betonozta. Hosszú hetek teltek el így, néma viaskodásban. A kerítés két oldala két ellenséges táborrá vált. S ekkor jött a zseniális megoldás. Az az ember, aki eddig a kerítés helyreállításán fáradozott, most önként kiskaput vágott a kerítésen. Azóta ott járnak át a járókelők. A kerítés ép. A béke megszületett. Egy téli hajnalon jött közénk, elsőnek lépve át a frissen fűrészelt kiskapun.