Az aranydiplomás állatorvos magát is beoltotta lépfenével

Egyáltalán nem neheztelve mondta ezt a legújabb tanfolyamot, amelyet az Állatorvosi Egyetemen végzett idén januárban a haszonállatok antibiotikumokkal való kezeléséről. Korunk, s a közeljövő egyik kihívása ugyanis az emberiség gyógyászatában csodatevő, életmentő antibiotikumok további alkalmazása, mert a kórokozók egyre rezisztensebbek ellenük. Az orvosi harc folyamatos. Tizenhárom éve nyugdíjba vonult a doktor, de a rá bízott hatósági feladatokat jogosult állatorvosként a mai napig ellátja. Sokan felkeresik úgy is, mint az állatok háziorvosát, de bevallja, hogy legtöbben a macskák miatt. Társállatnak hívjuk manapság a kutyát, macskát, vidéken is már ők vannak többen a házaknál, megfogyatkoztak a marhák, disznók, kecskék, juhok, nem beszélve a lovakról. 

- Hatodik osztályos koromban határoztam el, hogy állatorvos leszek – ugrunk vissza az időben. Hatalmas szakmai út áll mögötte, s hála Istennek, még nincs vége. – Volt otthon a lakásban hörcsög, fehér egér, gőte, halak úszkáltak az akváriumban, vittem haza még piócát is - mondja. De a „szent állatok” a haszonállatok lettek, a szarvasmarha, a ló, s a baromfiak. 

A budai születésű fiú a neves Toldi Ferenc Gimnáziumban érettségizett, onnan egyenes út vezetett az Állatorvosi Egyetemre, majd Fejér megyébe vitte sorsa. Először a polgárdi téeszben dolgozott, s 1973. decemberétől a Fejér Megyei Állategészségügyi Állomás nádasdladányi körzeti állatorvosa lett. Azóta itt él.

- Megszerettem az itteni embereket, sose akartam elmenni – fogalmaz egyszerűen. Szerénység, finom humor, s alkalmasint nagy érzelmek jellemzik őt. Ahogy mondani szokás, van mire szerénynek lennie. Baromfiügyi szakállatorvos negyven éve, 2008-ban Fejér megyében Az év állatorvosa címmel ismerték el teljesítményét. Nagy hangsúlyt fektet az élelmiszer-higiéniás tevékenységére, s hosszan szólna a GMO-mentességről, az adalékanyagok alkalmazásáról, ismert a téma. Hatalmas élelmiszeripari robbanás történt világszerte, nő a fogyasztás, az állattartó telepeket, boltokat is ellenőrző hatósági állatorvos munkája ha lehet, fontosabb, mint valaha az élelmiszer-biztonság miatt. Számos nagy kiterjedésű állatjárvány leküzdésében is dolgozott, manapság is felüti egyik-másik a fejét, naprakész tudás van birtokában a fél évszázad tapasztalata nyomán Lovas Györgynek. 

- Hogyan alakult az állattartás errefelé? -  gondolkodik hangosan. – A ’70-80-as években a téeszekben, állami gazdaságokban szinte mindenfajta haszonállatot tartottak. A magángazdáknál, a háztájiban Jenőben, Nádasdladányban, Sárkeszin például úgy 330 darab szarvasmarha volt, sertés többezer. Ma Enyingen, Sárszentmihályon, Nádasdladányban, Kislángon, Mátyásdombon talán 500 marha lehet, de tehéntartással, tejtermeléssel sokkal kevesebben foglalkoznak, inkább eladásra szánt hízlalással, borjúneveléssel. Birkát is szaporításból, eladásra tartanak, nem fejik az anyajuhokat. Akkoriban szinte minden éjjel mentem nehéz elléshez. Minden más is megtörtént velem persze. Ló megrúgott, sőt, az 574-es számú Tuba nevű tehén a szarvával az orromat találta el 1974-ben, Polgárdiban – referál pontosan a kalandokról Lovas doktor. Napokig lehetne hallgatni az anekdotákká nemesült eseteket. Kutyák megharapták, lerángatták az ingét az eboltások hevében. – Egyszer beoltottam magam lépfene ellen, a tenyerembe szaladt a tű - nevet utólag rajta. 

Feleségével három gyermeket neveltek fel, már kettesben élnek. Több ciklusban helyi képviselő volt Lovas György, Nádasdladány díszpolgára. A Magyar Állatorvosi Kamara országos szervezetében viselt tisztséget, a Fejér vármegyei szervezetében jelenleg is tag. A faluban kis élelmiszerboltot nyitottak, a doktor hétvégente oda is beáll a pult mögé. És nem titok, tíz macskájuk van. Egy-kettő bent lakik, a legöregebb a tizenöt éves Mirci kölyökként szegődött melléjük. „Dagasztják” a gazdit, akinek van macskákra rendszeresített háziruhája. Ha pedig házhoz hívják, veszi a doktortáskát, s megy a beteget gyógyítani. Azt mondják a tisztelői, hogy talán egy kicsit ért is az állatok nyelvén.