Jó reggelt, Fejér vármegye!

Nem vagyok nagy karácsonyozó. Valahogy mindig úgy szerveztem a dolgaimat, hogy karácsony előtt szedtem szét valamit, azzal a jelszóval, hogy addig úgyis befejezem. Szinte soha nem sikerült. Idén jóval korábban, még nyár végén vertem szét a konyhát, hogy időben elkészülhessek vele. Nem kezdtem elég korán… A felfordulás otthonossá teszi a nagyra nőtt gyerekek számára a karácsonyt, hiszen szegények így nőttek fel, ehhez szoktak. De idén is eljönnek, mert azért a főztömben még megbíznak, ahogy a nővérem, húgom és a párom is. Azért így egy nappal a szenteste előtt már érezni szoktam a feszültséget, és mindig a száguldó időt okolom miatta. Most nem. A konyha romjai fölött arra gondolok, hogy legalább az én romjaim, és várom azokat, akiket szeretek. Megtehetem, és ezt ajándékként élem meg. Nem messze tőlünk öldöklő háború tombol, és a betlehemi Jézus földjén is a gyilok hajt rügyet. Önmagukból kifordult emberek ölnek szerte a világban, és gyász honol a jászolban. Köszönöm a béke ajándékát a saját romjaim felett! Istentől áldott békét kérek minden olvasónknak! A karácsonyuk legyen szelíd, szeretettől duzzadó!