Rémisztően mókás felvonulás Ráckeresztúron

A töklámpásokkal felszerelkezett jelmezes menet meghatározott útvonalon járta végig a falut, és ahol fogadták a népes társaságot, a gyerekek a következő rigmust skandálták: „Tök, tök, sárga tök, jobb lesz, hogyha kijöttök! Cukrot, csokit mi is várunk, házról házra körbejárunk.” Majd még hangosabban adták ki a jelszót: „Csokit vagy csalunk!” Kovácsné Nagy Nikoletta szervező idén is kitett magáért, az elmúlt két év tapasztalatai alapján aprólékosan megtervezte az útvonalat, és még arra is volt gondja, hogy senki ne maradjon valamilyen finomság nélkül. A csokigyűjtő zsákocskák, vödröcskék, kosárkák szépen teltek, a bizonyos szakaszon kétszáz főt számláló menet több mint tíz kilométert gyalogolt az Akácfa utcától kezdve az Orgona utcáig, majd késő este érkezett a Hősök terén álló büfékocsihoz. A gyerekeket fogadó családok szépen és főként szellemesen díszítették föl a házukat, kerítésüket, és a menet tagjai is igyekeztek minél rémisztőbb jelmezeket ölteni. Az egyik kisgyerek félelmetes kaszával, kétélű bárddal jelent meg, a másik szellem-, a harmadik csontvázruhába, pókhálóba bújt. Többen varázsköpenyt vagy tökjelmezt viseltek, a kezükben pislákoló lámpást lóbálva. A felnőttek is élvezték a rémisztő móka-kacagást, és a kicsikkel együtt kiáltották: Csokit vagy csalunk! A felszólításnak senki nem állt ellen a húsz helyszínen, és a résztvevők azzal köszöntek el egymástól, jövőre újra útnak indulnak. Már csak azért is, mert együtt lenni jó, együtt mókázni még jobb.