Óbarki kézműves emlékpiac sírva vigadós hangulatban

Sokkal többen is eljöttek volna az óbarki piacra, amikor meghallották, hogy Konrád Istvánné Bözsike emlékére és tiszteletére szervezik a fiatalok az eseményt. Pedig hideg is volt, kicsi is a hely ahhoz képest, amiket Bözsike szervezett az elmúlt években a magyar termékek árusításának népszerűsítése érdekében. Óbarokról indult mint családi gazdálkodó, s országos ismertségre tett szert tevékenységével. A Vidékfejlesztési Minisztérium árkádjai alatt, a fővárosi Rózsák terén, de több vidéki városban, s végül a covid idején, a szabad ég alatt terelte össze a vevőket és eladókat a bagi autóspiacon az ötletekből, munkából kifogyhatatlan asszony. A Magyar Piac Szövetkezet alapítója és elnöke, a Magyar Nemzeti Vidékfejlesztési Hálózat (MNVH) oszlopos tagja sokat szerepelt a médiában is a gazdák szószólójaként, járta az országot. Ezúttal Konrád Krisztina unokahúga, szintén gazdálkodó és vidékfejlesztő találta ki, hogy piaccal emlékezzenek meg Bözsikéről, halála után egy esztendővel. Bözsike gyermekei, Konrád Ildikó és Gábor, Krisztina testvére, Konrád Viktória és az óbarki polgármester, Mészáros Kartal azonnal kaptak az alkalmon. Az önkormányzat hívta meg Sándor Dezső prímást és zenekarát muzsikálni, ahogyan Bözsike szerette és tette hangsúlyosabbá az ügy fontosságát a tradicionális és magas minőségű élő zene jelenlétével számos rendezvényén.

Híre kelt az óbarki „emlékpiacnak”, az ország távoli szegletéből is jelentkeztek, hogy jönnének termékeikkel. De végül úgy döntöttek a szervezők az első alkalommal, hogy próbát tesznek. Közeli, helyi kézművesek és termelők jöttek el a sátorban tartott helyi piacra, de például a nyírmadai Ragány József almatermesztőt ugyan nem tudták volna lebeszélni! Ő sok helyütt árusítja finom almáit a Pest vármegyei piacokon is, Bözsike hívó szavára elment bárhová. Konrád Ildikó nagy kondérban főzött gulyáslevest, Konrád Gábor a házitojásokkal képviselte a Konrád-családi gazdaságot. Krisztina és Viktória pálinkát, házilekvárt prezentáltak, az Óbarokkal közös települést alkotó Nagyegyházáról sok fiatal kézműves érkezett. Sima Márta zöldségesstanddal, Nagy Ákos székely termékekkel hozták a piaci hangulatot, utóbbiba beletartozott a többféle Csíki sör. Kovácsné Nagy Réka magyaros motívumokkal ékes táskákat, szütyüket kínált, Rózsahegyi Andrea maga varrta manókat, a mányi Mészáros Virginia saját készítésű gyertyákat – helyben kipróbálhatták az ügyesek a gyertyamártást is. Szalma Eszter sajtjait hozta el Csabdiról, Buza Ilona Óbarkon mézeseket készít, a nagyegyházi Bagaméri Ildikó kézimunkáit, makramé tárgyait ajánlotta apró ajándékul. 

Schmidtmayer Erzsébet ékszereket, ruhaneműket árusított, hiszen a kézműves piacokon kis tételben ez is dukál. S régóta, még Bözsike életében kérte, hogy ő bizony szintén Bözsi szeretne lenni! Ez a kedves, „parasztos” név manapság másként cseng, mint mikor egy időben a városias vagy külföldies becenevek dívtak inkább. A bicskei Horváth János egyetemi szintű agrárképzésben részesült, de a kétkezi gazdálkodás áll a szíve első helyén, többek között a fürjtojásokat népszerűsíti sokféle feldolgozásban. Kóstohatták Óbarkon a delikáteszt. És estig sült folyamatosan az elmaradhatatlan kürtőskalács, amit az Erdélyből Nagyegyházára áttelepült Pacuraru Angéláék forgattak a parázs felett. Tiszapüspökiből eljött a kedves barátnő, Kiss Mária, miként a szervezésben első munkatárs Galisz Tamás is a fővárosból. Ő folytatja a Bözsike által szorgalmazott és népszerűsített piacszervezést, több helyütt, többek közpött a Vigadó melletti Vidék Mustrát. Bözsike kedves nótája a Ha kimegyek a doberdói harctérre dal volt, aminek a szövegét az óbarki emlékpiacra kilátogató fiatalok is tudják, sokat énekelték együtt az elmúlt években. A Bözsikét ábrázoló nagy színes képet maguk közé kapták, s fújták! Mészáros Kartal polgármester és Kiss Béláné Mária alpolgármester szóltak néhány szót, de mindenkinek van saját, személyes emléke-élménye Bözsikéről. A baráti találkozóvá emelkedett piacnapon ezeket is újra és újra elmesélték egymásnak.