A véres Miatyánk - Krisztus utolsó hét mondata aranybetűkkel a vasajtón

Az alcsúti katolikus templomot 1907-ben építtette Habsburg József Ágost főherceg, az első József nádor leszármazottja, hálából, amiért megmenekültek egy tengeri viharból. Lapunk is megírta, hogy az oltár tabernákulumajtaját a nyáron helyezték vissza a helyére, pompásan felújítva a 20–21. századi kalandok után. Burbela Gergely bicskei és alcsútdobozi plébános, püspöki helynök az igehirdetésre meghívta Szerencsés Zsolt dorogi plébánost, akinek része volt az ajtóra különös módon felhelyezett latin írás megfejtésében. Szerencsés tisztelendő úr nevén nevezte a drámai történetből fakadó, kétezer éve tartó szívdobbanás lényegét, a katolikus hit alapját. A véres Miatyánknak nevezett szöveg az a hét utolsó szó vagy mondat, ami a megfeszített Krisztus ajkairól szállt az ég felé.

Megtelt a kis templom a vasárnapi misére, eljött Habsburg József Károly főhercegi leszármazott, a templomépítő unokája vagy dédunokája? Sebtiben nem is számolták végig, de amint összeraktuk a családfát, gyorsan kiderült, hogy a dédunokája.

Az idősödő és betegeskedő Habsburg Mihály helyett Alcsútra érkező kedves és szerény nádorutód magyarul szólt a közösséghez, egyben bocsánatot kérvén, hogy nem beszél úgy, mint Mihály és testvérei, akik kiskorukban hagyták el a háború után a rezidenciát, de a világban szétszóródva is beszélték az egyik anyanyelvüknek tartott magyart. Megjelent a misén Tóth Erika polgármester, Tessely Zoltán ország­gyűlési képviselő, s mindazon helyi hívek, akik máskor is itt vannak, imádkoznak, énekelnek. A kis aranyozott vasajtó csakugyan ünnepi érzületet kölcsönzött e napon, ahogyan Szerencsés Zsolt mondotta. Ő látta ütött-kopott állapotában, Jézusát veszítve, a rejtélyes betűtöredékekkel. De rövidesen megfejtette Kóródi Katalin restaurátorral együtt az ide-oda kanyargó, helytakarékosan megoldott elheyezését a szövegnek. A megrendítő mondatokat, a megfeszített Krisztus utolsó szavait a kereszten, a római egyház nyelvén, latinul.

Igehirdetését ezen mondatok megidézésére, s az ajtó-szimbólum összekapcsolására építette. Elnézést kért a hosszú prédikációért, pedig senki nem érezte eltúlzottnak, ez jól látszott az arcokon. Még a gyermekek is figyelték a pap minden szavát, a magyarázatot, ama nap megidézését. Felsorolta a véres Miatyánk szavait, amely az első fájdalmas kiáltással kezdődik. „Uram, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” S aztán ahogy a két mellette lévő kereszten szenvedőkhöz szól, az édesanyjához, majd a felkiáltás az égre, a keresztény világ legmegrázóbb mondata. „Én Istenem, miért hagytál el engem?” És végül a „Szomjazom”, majd a „Beteljesedett” után az utolsó, hetedik mondat. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!”. Közben a ma emberéhez is szólt Szerencsés Zsolt, éppen nem a reménytelenség, hanem az örök remény, a megváltás felszabadító lélek­erősítésére utalván. 
A szentáldozás alkalmával a szokottnál ünnepélyesebben nyitották meg és zárták be a tabernákulumot, a „kicsiny ház” ajtaját, amely őrzi Krisztus testét, az Oltáriszentséget. 

A Mustármag közösség énekes kísérete, a ministránsok közreműködése az élő katolikus közösség odaadását tükrözte ezúttal is. Az aranyozott vasajtó tökéletes pompájában csillog, visszahelyezte rá Kóródi Katalin az elveszett korpuszt, számolt be rövid előadásában a munkálatokról. A nádori család történetét kutató, a mai családtagokhoz kötődő történész, Seremetyeff-Papp János szorgalmazta ezt a restaurálást, s ő találta meg a nagyszerű fiatal szakembert, aki érzelmileg is azonosult a feladattal. Rövid összefoglalót adott ő is Alcsút és a Habsburgok „magyar ágának” nevezett família históriájáról, a falu életére gyakorolt hatásukról. Burbela Gergely plébános köszönetet mondott a kormánynak a templom és a paplak felújításáért, valamint a Habsburg József nádor leszámazottai által alapított Palatinus Alapítványnak az anyagi támogatásért.