Kemencében sült a kacsacomb Úrhidán (galéria)

„Novemberben, Márton napján, / Liba gágog, ég a kályhán. / Aki libát nem eszik, / Egész évben éhezik” – a verses mondókával ellátott meghívót Bognár József polgármester, Polyák István, a nyugdíjasklub elnöke és Müller Alexandra művelődésszerevező írta alá.

Az önkormányzat, a szépkorúakkal összefogva, évről évre megemlékezik Úrhidán Szent Márton napjáról. Ehhez a naphoz különösen sok szokást, babonát köt a néphagyomány. Mindezek mellett Márton-nap a negyven napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az újbornak Márton a bírája.

Kubikné Edit és Bognárné Marianna arról számolt be a krónikásnak, hogy idén a két míves kemencében 150 kacsacombot sütöttek a jeles alkalomra. Ebédre aztán szép sorban megérkeztek az úrhidai képviselő-testület tagjai, a civil szervezetek, egyesületek képviselői, valamint a jó barátok Jenőből, Kőszárhegyről, Szabadbattyánból. Az ízletes kacsasülthöz főtt krumpli és párolt vörös káposzta dukált.

Jánosiné Ilonától tudjuk, hogy az úrhidai kacsafertály igen híres volt a hatvanas-hetvenes években a székesfehérvári piacon. Az asszonyok éjszaka kelve fűtötték fel a kemencéket, és mire megvirradt, már a piaci standokon gőzölgött a színes vájdlingokban szakajtó ruhával letakart csábító csemege. Úgy is emlegették a falut akkoriban, mint a megyeszékhely éléskamráját. A liba azért nem volt jellemző a településre, mert a nagytestű szárnyas méretes legelőket igényelt, melyekkel nem rendelkeztek.