Főhajtás a harctéren elesettek emlékére (videó)

– Tragikus esemény híre járta be a világot 1914 nyarán. Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinándot, a Habsburg-ház trónörökösét. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának. Nyár végén, ősz elején már dörögtek a fegyverek, s a nagyhatalmak is felsorakoztak valamelyik oldalon. Kitört az egész kontinenst érintő háború, melyről Ferenc József még optimistán nyilatkozott: „Mire lehullanak a levelek, csapataink is hazatérnek.”

Azok a bizonyos őszi levelek még négy alkalommal földre szálltak, mire 1918. november 11-én 11 óra 11 perckor az utolsó aláírás is rákerült a békeszerződésre, emlékeztetett a szónok.

– Százöt évvel ezelőtt szenvedett, gyászolt, nélkülözött Európa. Árvák, félárvák, özvegyek nyomorogtak, még egy darab kenyér is kincsnek számított. Franciaországban jutott először eszébe jóakaratú embereknek, hogy pipacs kitűzőket készítenek, és árulják jótékony céllal, s a befolyó összeggel próbálnak segíteni. Miért éppen a pipacs? Már a 18. században, a waterlooi csatamezőn is megfigyelték, hogy a vér áztatta, ágyútalpakkal felszántott, a lovak patáitól összetiport földön néhány nap után pipacstenger hullámzik. A túlélők szerint az elhunyt bajtársak vérétől származik mindez, a vér virága túlvilági üzenet. A költőket, írókat is megihlette a jelenség. Bársony István a Századik holdtölte című novelláját így fejezi be: „A Kárpátokban vérrózsák nyíltak akkor. Hős fiak védték ott a legszentebbet, a magyar szabadságot.”

Csiák Gyula felidézte, hogy egy francia keresztény egylet egyik ifjú aktivistája készített először pipacsos kitűzőt vörös posztóból a Nagy Háborúban elhunytak emlékére. Ez nemzetközi jelképpé akkor vált, amikor V. György brit király november 11-ét jelölte ki az emlékezés napjának, és délelőtt 11 órakor egy percnyi néma megemlékezést tartottak e napon. A második világháború után ez két percre nőtt, s ma már ott van a kitűző televíziósokon, labdarúgókon, közszereplőkön. Nálunk tizedik éve él ez a hagyomány, tizedszerre találkozhattak ezen a szombaton Csiák Gyulával az emlékezők, aki 2014. november 11-én, délelőtt 11 órakor mutatta be az általa szerkesztett Századik holdtölte című kötetet, amelynek hátulján és gerincén, és minden fejezet végén megjelenik a vér virága.  

–  Az első növény, amelyik életre ébred, a vér virága. Legyen ez nálunk is az emlékezés és az újjászületés örök jelképe. A pipacs az egyetlen, amely nem engedi csokorba kötni magát, mely a szabadság szimbóluma is lehetne, hiszen semmilyen kötöttséget nem visel el. Mint a vércseppek, úgy hullanak el a szirmai – mondta a Csiák Gyula a székesegyház altemplomában.