A háborúban elveszett életek kötötték össze a két települést

A második világháború fegyverropogása már több mint 70 éve elcsendesedett, de a búcsi leventék leszármazottai ma is minden évben eljönnek Zámolyra Mindenszentek tájékán, hogy koszorút, virágot helyezzenek el annak a hét fiatalnak a sírján, akik a Zámoly körüli pokolban vesztették életüket a háború végén, 1945-ben. Búcs Komáromtól alig 30 kilométerre, de már a mai Szlovákia területén fekszik. Innen hozták el azt a 48 leventét, akik 1945. január elején kerültek a magyar királyi 2. páncélos hadosztály kötelékébe. Alig múltak 17-18 évesek. Többen soha nem tértek haza.

A búcsiak a háborút követően minden évben eljöttek és eljönnek ma is Zámolyra, hogy megemlékezzenek a harcokban elesett szeretteikről. A rendszeres látogatások és megemlékezések, amelyekhez 2008-ban a zámolyi önkormányzat is csatlakozott, fejlődtek barátsággá, majd 2012-ben testvértelepülési megállapodássá. Az idei delegációval a jelenlegi polgármester, Karkó János mellett eljött Szigeti János, volt polgármester is, aki annak idején aláírta az említett megállapodást. Ugyancsak itt volt, ahogy minden évben, Nagy Zsolt, Búcs református lelkésze is, hiszen a temetőben a helyi lelkésszel közösen rövid istentiszteletet is tartanak a sír mellett. 

- A világháborús emlékműhöz is minden évben kimegyünk együtt, hiszen a két község között – ha úgy tetszik – a két háború jelent kapcsolódási pontot. Trianon szakította el Magyarországtól Búcsot, ahonnan a második világháborúban vesztek itt el onnan érkező leventék, ami később – ha áttételesen is – de összekötött minket – mondta a feol.hu kérdésére Sallai Mihály, Zámoly polgármestere.