Találkozót tartottak a nyugdíjas orvosok a Bodajki Kegyhelyen

A Mindenkor Segítő Szűz Mária Kegyhely árkádos folyosóján már a szél lengette a szépen megterített hosszú asztalt szeptember utolsó napján, miközben orvosok töltötték meg a kegyhely templomának padsorait. A megye lakosainak egészségéért dolgozó, illetve sokszor az életükért is küzdő szakemberek csendben hallgatták a bodajki plébános Mórocz Tamás szavait. A címzetes apát időutazásra hívta a hallgatóságot, megismertetve velük a kegyhely történetét, de beszélt néhány fontosabb építészeti érdekességről is, így a márvány színre festett fa elemekről és arról a szembetűnő különbségről, ami az épület szinte puritán külső falai és a rendkívül gazdagon díszített leső rész között fellelhető. Természetesen szó esett a négytonnás új márványoltárról, melynek féltett rekesze Szent István fejereklyét rejt. Azt is elárulta, hogy a Mária zarándokhely éppen nemrégiben kapta meg a Basilica Minor rangot a Vatikántól. Ezt követően a vezető pap és néhány segítője körbe kísérte az orvosokat a kegyhely valamennyi részén, így a Szent Kutat rejtő zarándok udvarban, illetve a temetkezési helyül szolgáló altemplomban is. 

-Ez a 19. alkalom, amikor a megyében élő nyugdíjas orvosokat meghívjuk erre a programra. Ilyenkor rendszerint meglátogatunk egy kulturális vagy jelen esetben egy egyházi intézményt. Ezen a napon mindig van egy szenior köszöntés, illetve van a Szent Márton érem, amit átadunk a frissen nyugalomba vonult orvosoknak. A találkozón megemlékezünk a régiekről, és hát jól érezzük magunkat egymás társaságában. Ezek az emberek 40 évet együtt dolgoztak. Valamikor valakik voltak, most pedig egy kicsit elfeledett nyugdíjasok és ezt próbáljuk pótolni, mondta Altorjay András belgyógyász, kardiológus. 

A Deák Dénes Díjban is részesült szakembertől megkérdeztük, hogy melyik inkább a jellemző, vagyis, hogy tovább dolgoznak, vagy valóban nyugdíjba vonulnak? 

-Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni. Igazából nem tudom, hogy melyik az igaz a két állítás közül, hogy egy orvos az addig él, ameddig dolgozik, vagy addig dolgozik ameddig él? Legtöbbször az van, hogy ameddig tud addig dolgozik és szükség is van rá, fogalmazott Altorjay András. 

Mint megtudtuk, a rendezvényre való meghívás a Magyar Orvosi Kamara Fejér Megyei Szervezete nevében történik, de támogatja a találkozót Székesfehérvár önkormányzata, ezen belül is Östör Annamária egészségügyi tanácsnok és Szabó Bakos Györgyné is. A megyei kamara létszáma, a kötelező tagság eltörlése óta ezer főről 800-ra esett vissza a létszám, ennyien erősítették meg tagságukat. A találkozón szó esett arról, hogy a kamara kötelékében maradók, illetve abba visszalépők bíznak abban, hogy a Magyar Orvosi Kamara már csak korszerű működéssel, magát megújítva a szakmai érdekvédelemnek szenteli magát.

Megkérdeztük a szervező orvost arról is, hogy mi a véleménye a szenioroknak a fiatal orvosokról, illetve, hogy jön-e utánuk valaki, aki át tudja venni ezt a nem könnyű feladatot, mondhatnánk nehéz keresztet? 

-A kérdés jó, mert mindig jönnek fiatalok és nagyon tehetségesek, de ez még nem minden. Azt szokták mondani, hogy a fiatal orvos az mindent tud, viszont az öreg megismeri a kivételeket, az átlagtól eltérő dolgokat is, fogalmazott Altorjay András. 

A találkozón egy perc néma felállással megemlékeztek a korábbi összejövetelük óta elvesztett barátokra, kollégákra, név szerint Répásy Györgyre, id. Sánta Lajosra, Nemes Máriára, Kovács Jenőre, Dani Ferencre, de fejet hajtottak Juhász Tivadar, Tordai György, Molnár András, és Varga Miklós emléke előtt is. 

A megjelenteknek tartott beszédében Altorjay András elmondta: 

-Immár 19 éve szerveztük meg az első szenior találkozót, eddig több mint 200-an kapták meg a Szt. Márton Emlékérmet. Az idő múlását mi sem bizonyítja jobban, hogy ezen idő alatt több mint 100 kollégánk halt meg. Az emlékérem elkészítésére 2005-ben kértük fel Nagy Benedek, Móron élő szobrászművészt, hogy legyen valami, amivel kifejezhetjük összetartozásunkat a szeniorokkal. Béni barátunk egy Szt. Márton-éremmel rukkolt elő, mi pedig mementóként írattuk fölé Hippokrátesz szavait Ars Longa, Vita Brevis, azaz a csak művészet örök, a földi élet rövid. Azért is Szent Márton, mert Ferenc pápa is azt hozott első látogatása során 2022. áprilisban a magyar kormányfőnek. A Szentatya akkor úgy fogalmazott: „Ez Szent Mártont ábrázolja, aki egyébként magyar ember – jó, tudom, Pannónia római provincia volt, de mégis, ti Szent Márton népe vagytok. Ez a kettévágott és a szegény vállára terített köntös pedig az a szolgálat, amelyet értük tesztek.” 

Én azt mondom, ilyen az orvos és minden humán szolgáltatást végző ember élete: legyen az nővér vagy tanár, pap vagy lelkész, óvónő vagy börtönőr. Életének felét a betegekre, a gondjaira bízottakra költi, mint Márton köpenyének felét. Vegyétek hát ezt az érmet erkölcsi kárpótlásként, munkátok kései elismeréseként a Magyar Orvosi Kamara Fejér megyei Szervezetétől, zárta beszédét a szervező. 

Ezt követően Babics Éva, Baltás Erzsébet, Fein Ferenc, Fodor Ildikó, Gartai Imre, Horváth Mária és Jarabin János átvette az emlékérmet. Őket Nagy László, Őry Éva, Pál Katalin, Dési Éva, majd Török Andrea és Tüsér Zsuzsa követte.