Lepsény díszpolgárai és az élet zenéje

A Májer házaspár világában mindenki pedagógus, és az életben és a közösségben játszott szerepük olyan, mintha éppen egy jól komponált szimfóniában lennének a vezénylők.

Nem gyakori, hogy egy családban négy díszpolgár is van, de a Májer család ebben is egyedülálló. Ágnes most, 2023 augusztusában, negyedikként kapta meg a címet szülei és férje, István után. Óriási dolog ez, olyan, mintha az Oscar-díjat nyerné meg az egész család. De a Májerek nem színészkednek, ők az életben alakítják a legnagyobb szerepeiket.

Mindketten az általános iskolából mentek nyugdíjba, és nem is akárhogyan. Ágnes mint énektanár, István pedig mint az intézmény igazgatója. Lepsény kultúrájára és közösségi életére olyan hatással voltak, mint egy igazi rock'n' roll banda egy fesztivál közönségére. 
Ágnes élete a zenétől volt hangos. Kisgyerekként már kamarakórus-versenyeken győzedelmeskedett, felnőttként pedig nem csak tanította, de élte is a zenét. Sőt, ha ez nem lenne elég, szervezte az irodalmi műsorokat és néptánc csoportokat is. És akkor még nem is beszéltünk az 1985-ben alakult női énekkarról, amit ő is irányított. Képzeljék, volt olyan rendezvény, ahol egyszerre vezényelte az énekkart, táncolt a néptánccsoporttal, és még egy irodalmi műsort is szervezett. Ez nem multitasking, ez zsenialitás! 
István sem állt meg. Mint igazgató, nem csak a tanárok és diákok feje felett lóbálta a "nagy botot," hanem ő maga is egy igazi csibész volt. Szerette a zsivány srácokat, és nem vetette meg a tréfát sem. Vezetőként nem csak az iskolát igazgatta, de a közösség szívét is.

Az aktív évek után mostanában az unokák töltik ki az életüket. De nyugdíjasként sem unatkoznak. 
Már az első beszédünk alkalmával telefonon éreztem, hogy az idő gyorsan fog telni, és így is lett. Az egy órás tervezett beszélgetés hosszabbra nyúlt, mint egy Wagner-opera, és ha leírhatnám az összes történetüket, talán nem is hinnék el.
A Májer házaspár egy ékes példája annak, hogy a közösség és a kultúra hőseivé is lehet válni, akár egy általános iskolai tanteremben vagy egy borpincében is. 

István és Ágnes több, mint érdemes a díszpolgári címre: ők a helyi közösség igazi pillérei. Az életük nem csupán magukról szól, hanem arról is, hogy miként tehetnek közösségükért, miként hagyhatnak maradandó nyomot, és miként inspirálhatják az utánuk jövő generációkat. A cím odaítélése, nem csupán megtisztelő, hanem egyúttal elismerése is annak az áldozatos munkának, amit közösségükért végeznek.