Borzongató élmény a festői szépségű Hallstattban

A kedvező nyárias őszidő egy fehérvári utazási iroda útitársaként csalogatott el bennünket a sokak bakancslistáján szereplő, városunktól mintegy 500 kilométeres távolságra eső Hallstattba, ahová sokan érkeznek egyénileg is autóval. Kényelmes tempóval akár öt óra alatt megtehető ez az út, ha nem találkozunk forgalmi akadállyal. Érdemes azonban közbeiktatni Mozart szülőhelyét, Salzburgot. Az Alpok kapujaként emlegetett, a Salzach folyó által kettészelt óváros olyan történelmi látnivalókat kínál, mint Európa legnagyobb teljes épségben megmaradt középkori építménye, a Hohensalzburg vára, a Mirabell-kastély és kert, valamint a vízijátékáról híres Hellbrunni kastély. Az ottjártunkkor nyüzsgő 160 ezer lakosú Salzburgban a jelentős autó- és trolibuszforgalom mellett feltűnt a kerékpározás népszerűsége. Pont egy kerékpáros ügyességi és gyorsasági versenyt tartottak a dóm melletti főtéren, de szinte mindenhol találkoztunk biciklisekkel, még a tartományi parlament udvarán is szép számmal parkoltak kétkerekű járgányok. A kerékpárosok városában így nem meglepő, hogy a Salzach folyó partján is szembetalálkoztunk Lotte Ranft szobrásznő alkotásával, a Kerékpáros (Radfahrer) bronzszobrával.

A Sankt Wolfgangról elnevezett üdülő- és zarándokhely Feketeló (Schwarzes Rössl) nevű hoteljében eltöltött éjszakai pihenőt követően utaztunk, majd érkeztünk meg az UNESCO Világörökségének részét képező Hallstattba. Különlegességnek számít, hogy kulturális, természeti és építészeti emlékeivel együtt érdemelte ki 1997-ben a rangos elismerést. Egy vízesés által kettészelt hosszú alagúton keresztül jutunk az egyetlen kanyargó utcából, valamint főtérből álló városkába. Rögtön lenyűgöz bennünket a látvány, ami ott fogad: a Hallstatti tó kristálytiszta, mélykék vize – amely a Salzkamergutti-tóvidék egyike – szinte csillog a napfénytől. A partközeli hegyoldal meredek lejtőjén szorosan egymás mellé és fölé épült házak sorakoznak az egyik oldalon, míg a másikon cölöpökön álló építmények, csónakházak követik egymást. A jelentős kiterjedésű és mélységű tó felett körben az Alpok sziklás hegycsúcsai magaslanak, a kisváros déli részen tornyosodó Dachstein 7000 éves sóbányája a turizmus mellett jelenleg is a helyiek egyik lételeme.

Manapság azonban vitathatatlan, hogy a fő megélhetési forrást az idegenforgalom jelenti. Az utóbbi években szinte özönlenek a turisták Hallstattba. A világ legtöbbet fényképezett kisvárosának hangulatos, többszázéves főutcáján sétálva rögtön feltűnnek a szelfibotos és egymást fotózgató kínaiak, szinte minden szögből és mindenhol sietnek megörökíteni magukat. Vajon mi lehet az oka, hogy évente több százezren érkeznek az ausztriai településre? A válasz erre a következő: sokan látni kívánják az igazi Hallstattot is, ugyanis azt követően, hogy gazdag kínai vállalkozók és építészek lekopírozták a városkát, s újra felépítették a Hongkong közeli Huizhouban, ugrásszerűen megnőtt az emberek érdeklődése iránta. Igaz, nemcsak az ázsiaiak között népszerű a festői szépségű hely, sokan keresik fel más országokból is. A valóságos vonzereje mellett egyik magyarázata ennek egy Disney-produkció: a tíz évvel ezelőtt készült Jégvarázs című 3D-s animációs filmben Arendelle királyság székhelyének csodálatos megjelenítését akár Hallstattról is mintázhatták.

A fő látványosságokat – a sóbányát és az egykori bányavezető lakhelyéül szolgáló Rudolf-torony (Rudolsturm) melletti üvegszálas Világörökségi kilátót (350 méteres magasságban trambulinként nyúlik ki a tó fölé) – követően érdemes felkapaszkodni a sziklateraszra épült gótikus Mária-mennybemenetele templomhoz, amelynek a temetőjében található a Szent Mihály-kápolna csontháza. Garantált a hátborzongató látvány! – a kíváncsiság mégis mindenkit vonz. A kápolnán belül egymásra rakott koponyák sorakoznak, alattuk pedig csonthalmok. A tájékoztató leírás szerint 1200 hallstatti férfi és nő földi maradványai, közülük 610-nek festett a koponyája, többségüknek a nevét gót betűkkel írták rá, de van születési és elhalálozási évvel ellátott, színes koszorúval és pálmaágakkal díszített is. A díszítés és a betűk jellegzetessége utal az eltemetés korszakára és a koponyafestő művészeti tudására is. A csontház 1700-as években történt létrejöttének praktikussági oka volt, ugyanis a szépen gondozott, a tóra panorámás rálátással rendelkező kis temetőkert betelt, s az élők sorából eltávozottak temetéséhez helyre volt szükség, ezért a korábbi elhunytakat exhumálták, csontjaikat és koponyájukat a napon kifehérítették, majd megfestésük után a kápolnában helyezték el.