Három éve indult útjára a Noé Speciális Kutató-Mentő és Önkéntes Tűzoltó Egyesület

Bár rettentő egyszerű, mégsem lehetett más az első kérdésem, amikor Dari Csabával leültünk beszélgetni, mint az, hogyan is lesz valakiből speciális kutató-mentő. Csaba nem a szakmai feltételeket, vagy az esetleg szükséges előképzettségeket kezdte sorolni. Úgy fogalmazott, a legfontosabb az önkéntesség. – Úgy gondolom, önkéntesnek születni kell. Sok barátomon, kollégámon tapasztaltam, hogy gyakorlatilag gyerekkoruk óta megvan bennük a segítő véna – emelte ki Csaba. A Noé Speciális Kutató-Mentő és Önkéntes Tűzoltó Egyesület vezetője fiatalon állatmentéssel kezdte pályafutását az önkéntesség ezen területén, majd később tért át a személymentésre.
– Amikor a megyébe költöztem csatlakoztam egy speciális mentéssel foglalkozó szervezethez, ami mára már a múlt, de nagyon sokat köszönhetek az ottani vezetőnek és kollégáknak. Ebből a szervezetből néhány taggal közösen kiváltunk, és velük alapítottuk meg a Noé Speciális Kutató-Mentő és Önkéntes Tűzoltó Egyesületet három évvel ezelőtt – mesélte a pákozdi szervezet megalakulásával kapcsolatban Dari Csaba. A csapat a speciális kutató-mentő feladatok mellett önkéntes tűzoltói tevékenységével is segít. A katasztrófavédelem irányításával dolgozhatnak a hivatásos állománnyal közösen egy-egy tűzesetnél vagy műszaki mentésnél, mert a pákozdi szervezete még nem önként beavatkozó egyesület. – Ezzel is foglalkozunk, de mi még egy épülő szervezet vagyunk. A három év nagyon kevés idő egy ilyen egyesület teljes felépítéséhez – fogalmazott Dari Csaba. Mint mondja, a speciális kutató-mentők riasztása általában a rendőrségtől, vagy az eltűnt személyek családjaitól érkezik. Hogy milyen gyorsan tudnak reagálni ezekre a riasztásokra, sok mindentől függ, de Csaba személy szerint a nap 24 órájában elérhető. – Nekem is és a csapat többi tagjának is van polgári foglalkozása, szóval ez így kicsit nehezebb. Ha főállásban csinálnánk, akkor gyakorlatilag pár percen belül el tudnánk indulni, de egy-két órán belül így is menni tudunk – mesélte az egyesült vezetője, hozzátéve, volt már olyan eset, hogy a munkahelyéről indult eltűnt személyt keresni, mert főnöke támogatóan állt a kérdéshez.
A szakember tapasztalatai szerint hazánkban naponta több ember is eltűnik. Köztük természetesen vannak olyan esetek, amelyek néhány órán belül megoldódnak, de olyanok is, amelyek csak hónapok múltán. – Nagyon sok eltűnés van. Forgalmas, belvárosi részeken nem minden esetben, ha viszont például nem Budapest belvárosáról beszélünk, akkor kutyát minden esetben be lehet és be kell vetni. Ez nagyjából az eltűnések kilencven százalékára vonatkozik – emelte ki Csaba, aki egyébkét szintén egy négylábúval dolgozik együtt. Mex egy mentett, örökbefogadott kutya, akinek kiképzését Csaba végezte és végzi a mai napig, hiszen mint mondja, ez egy véget nem érő folyamat.
Bármekkora erővel is dolgoznak a hivatásos szervek és az önkéntes kutató-mentő csapatok, sajnos nem minden eset végződik pozitív eredménnyel. Amikor Csabát arról kérdeztem, mennyire viseli meg őket egy-egy ilyen eset, így fogalmazott: – Azt gondolom, hogy el kell tőle vonatkoztatnunk. Aki nem tudja feldolgozni, illetve nehezebben dolgozza fel, nem is biztos, hogy alkalmas egy ilyen munkára. Valamilyen szinten fel kell tudni dolgozni a látottakat, hallottakat. Nyilván nehéz, és ennek azért vannak nyomai, beszélünk róla. Amikor egy ilyen helyzetben tudunk segíteni, és megtaláljuk az eltűnt személy holttestét, akkor azt tudjuk mondani, hogy legalább a végtisztességet meg tudja neki adni a családja. Ez a hozzátartozóknak valamilyen szinten megnyugvás, nekünk pedig az ellátott feladat mindig ad egy kis löketet.