Parádés állatmentést hajtott végre néhány helyi állatbarát Polgárdinál (videó)

Egy különleges és megindító eseménynek lehettek néhányan tanúi, amikor egy őz esett a Polgárdi határában lévő szeméttelep vízgyűjtőjébe.
Néhány nappal ezelőtt Gaál Ramóna – akit a településen mindenki nagy állatbarátnak ismer – hívta telefonon Szekeres Nikoletta vadgazdálkodót, hogy egy őz esett a város határában lévő szeméttelep vízgyűjtőjébe, és kétségbeesetten keresnek segítséget a számára. Nikoletta ismerősével, Kelemen Barnabással – aki szintén elkötelezett az állatvédelem iránt – úgy döntöttek, azonnal cselekszenek.
A helyszínre érkezve megdöbbenve tapasztalták, hogy a fekete fóliával borított vízgyűjtő falain a szegény őz nem tud magától kijutni. Azonnal elkezdtek azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne a lehető leghumánusabb módon megmenteni az állatot, miközben a Fülei Nimród Vadásztársaságot is segítségül hívták, de sikerült még a kiérkezésük előtt megoldani a szorult helyzetet.

Az állatmentésre verbuválódott kis csapathoz időközben a telepen dolgozó két férfi is csatlakozott. Egyiküknek volt egy hatalmas, fehér szövetből készült tekercse, amelyet takaróként használtak korábban. Végül ez segített megoldani a nagy dilemmát. A szövetből egy hosszú darabot vágtak, amit óvatosan lecsúsztattak a gödör oldalán, egészen az aljáig.
Barnabás vállalkozott arra, hogy óvatosan leereszkedik a fehér anyagon és próbálja segíteni az őzet. Ahogy elindult lefelé, az állat észrevette a segítséget és azonnal partnernek mutatkozott az akcióban. Barnabásnak összesen két próbálkozásra volt szüksége. A mentésben résztvevők szerint, az őzbak szorult helyzetében biztosan érezte, hogy nem az életére törnek, az emberek ezúttal segíteni jöttek. Így Barnabásnak nem volt más dolga, csak meg kellett mutatnia az állatnak, hogy a leterített szövetdarabon, hogyan van esélye kijutni a hatalmas gödörből. Az őz Barnabás nyomába szegődött és könnyűszerrel kievickélt a fóliával borított gödörből. A mentés kockázat nélkül és óvatosan zajlott le, az őz hálásan és békésen hagyta el a vízgyűjtőt.

Nikoletta még most is megható pillanatként emlékszik vissza a történtekre. Mint mondta, az eset bizonyította, hogy az állatok is érzik az emberi szándékot, és az őz mintha megértette volna, hogy segíteni akarnak rajta. Az emberek közösségi összefogása és az állatok iránti emberségesség példaértékű volt, és az életet jelentette a reménytelen helyzetbe jutott őzbak számára.