Múzeum a toronyban: Lesz-e korszerű kiállítóhely a Kulában?

Az egykori Csíkvár területén található középkori őrtorony eredetét a történelmi források és a régészeti kutatások a XIV. századra teszik. Az évszázadok során egyaránt töltött be vámhelyi és katonai védelmi funkciót. Tekintették Székesfehérvár fontos előpajzsának az ellenséggel szemben. A köré épült védmű és az ott kialakult település kiemelkedő szerepet játszott a török hódoltság idején, erre utal fennmaradt és ma is használt török neve, a Kula (torony). Jelentőségéről Evlija Cselebi török világutazó/történet- és földrajzi író – aki 1664-ben járt a helyszínen – az Utazások könyvében tesz említést. A későbbiekben stratégiai szerepe a Rákóczi-szabadságharc idején is megmaradt. Miután elvesztette jelentőségét, főként magtárként használták.

A Kula történetében váltakozik a pusztítás és újjáépítés, amit egy 1945-ös világháborús bombatalálat is tetézett, mégis fennmaradt. Mint legmeghatározóbb építmény, évszázadokon át központi szerepet játszott Szabadbattyán életében. Ezért is tartotta fontosnak Váczi-Tóth Bernadett néprajzos-kulturális antropológus, hogy javaslatot tegyen a lakótorony Fejér Vármegyei Értéktárba történő felvételére. Indítványát pedig a következővel indokolta: „Az épület védett középkori műemlék, gótikus lakótoronyként a megyében egyedülálló építészeti értéket képvisel”. A kezdeményezést elfogadta a Települési Értéktár Bizottság, ajánlásával támogatta a Nagyközségi Önkormányzat polgármestere és a Református Egyházközség lelkipásztora. A Fejér Vármegyei Értéktár Bizottság június 6-án kihelyezett ülést tartott Szabadbattyánban, ez alkalommal döntött a beadvány elfogadásáról, ennek köszönhetően a Kula felkerült a vármegyei értékek listájára, amit hivatalos levélben is visszaigazoltak a közelmúltban.

Váczi Márk történész-néprajzkutató, a Települési Értéktár Bizottság elnöke az új minősítéssel és további terveikkel kapcsolatban a következőket tartotta fontosnak elmondani lapunknak és hírportáljának:

– A megyei listára kerülést a torony esetében előrelépési lehetőségnek tekintjük. Hogy mit szeretnénk a toronyban megvalósítani, és abból mi lesz, az nyilván sok tényezőn múlik. Szeretnénk, ha az épület a jelentőségének megfelelően elsősorban korszerű kiállítóhelyként funkcionálna. Vannak ötleteink, illetve a Szent István Király Múzeum is kidolgozott korábban egy koncepciót az önkormányzat kérésére. Sajnos, ezzel azóta sem foglalkozott senki, a dolog itt megállt. Települési Értéktár Bizottságként a Vármegyei Értéktár Listára való kerülést követően szeretnénk magasabb szinten folytatni az ügyet. Persze az egyeztetésekhez nagyon sok előzetes tervezés és belső beszélgetés kell. Ez szükséges ahhoz is, hogy egy szakmailag megalapozott anyagot tudjunk letenni a megfelelő asztalra.

A jelenlegi valós helyzetet – amire Váczi Márk is utalt – egy kettőség jellemezi: 2013. január 1-től a helyi önkormányzatok fenntartása alá kerültek a megyei múzeumok vidéki tagintézményei, így a Kula fenntartója jelenleg a Szabadbattyáni Nagyközségi Önkormányzat, míg a szakmai felügyeletet a Szent István Király Múzeum gyakorolja. A „nagy idők tanújaként” iránta megnyilvánuló érdeklődés ellenére – mint tapasztalhattuk a minap a toronyba tett látogatás alkalmával – mégsem tölti be jelenleg az igazi múzeum szerepét. Ezt egyrészt átvitt értelemben is „porosodó” kiállítási anyagának, valamint a Kula belső- és külső állapotának tudhatjuk be. „A kiemeléstől a bemutatásig” – Késő római falfestmények c. kiállítás – amelynek leletei a Seuso-kinccsel is összefüggésbe hozott szabadbattyáni régészeti területről származnak – újraértelmezést és múzeumtechnikai felújítást igényelnének. Ugyanakkor szegényes az őrtorony történetét, az ott folytatott régészeti ásatásokat bemutató kiállási anyag, főleg török kőemlékekre épül. A Kulában, miután 1973-1974-ben az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállíttatta, történelmi múltjának megfelelően 16-18. századi török és magyar fegyvereket állítottak ki. Azonban 2000 júliusában a muzeális harceszközök egy része betörők zsákmánya lett, míg az ottmaradtakat biztonsági okokból visszavitték a fehérvári múzeumba. Hiányolható az is, hogy a toronyról semmilyen leírás, vagy pár oldalas bemutató leporelló sem készült eddig a látogatók részére. Ami az építmény külső állapotát illeti, a hátsó részén a tetőzet több helyen javításra szorul, ezt zárószalaggal és figyelmeztető felirattal jelzik: „Figyelem! ÉLETVESZÉLYES Az átjárás tilos!” Július 6-án tett toronylátogatásunkkor a kiállítással kapcsolatban már említett tapasztalataink mellett feltűnt, hogy az alsó szintet részben raktárnak használják, padok és székek elhelyezésére, valamint több helyen a portalanítás mellett a pókhálózás is időszerű lenne. Az épület legfelső szintje, ahonnan kilátás nyílik a környékre, látogatók elől lezárt, pedig akár egy kilátó vagy török kávézó is működhetne itt, ahogyan azt félévszázaddal ezelőtt az épület helyreállítói elképzelték.

Reméljük, nemcsak a Települési Értéktár Bizottság tagjai érzik magukénak Szabadbattyánban a történelmi értékek következetes képviseletét, hanem az illetékes szervezetektől/testületektől és az ott élőktől is megkapják majd a támogatást ahhoz, hogy a látogatókat vonzó kiállítóhely szülessen a Kulában!