Miért nem járnak Székesfehérváron a locsolóautók?

A fenti idézet a Fejér Megyei Hírlap 1985. június 8-ai lapszámából származik, s ezt csak azért hangsúlyozzuk, mert aki a közösségi oldalt napjainkban böngészte, sorra a locsolóautók székesfehérvári hol létét firtató kérdésekkel találkozhatott. "Régen reggel és késő este így hűtötték az aszfaltot, most hol vannak?", "Miért nem látni ma már a locsolóautókat?" – fejezték ki többen több alkalommal is aggodalmukat a közösségi médiában.

Az archívumot böngészve valóban látható, hogy a locsolóautók megjelenése természetes volt a nagy meleg beköszöntével. "A hőmérő higanyszála napok óta a 30 Celsius fölött tanyázik már. A tűző napfényben szinte láthatóan párolog az úttest a locsolóautó nyomán, az aszfaltban nyomot hagynak a tűsarkú cipők. Fehérváron kánikula van" – írta a Hírlap 1967. június 29-én. Ugyanebben a lapszámban érdekességként statisztika is olvasható: kiderül például, hogy a megyeszékhelyen a lakosok naponta 19 ezer 500 köbméter vizet használtak el az akkori kánikula idején, a strand medencéjének feltöltése több mint 1800 köbméternyi vizet vett igénybe, 12 ezer liter szódavíz volt az egynapi szódavízfogyasztás "mértéke", a palackozott hűsítő italt tekintve pedig napi 19 ezer 500 darab volt a város kánikulai fejadagja. A víz tehát nagy érték, az élet több területén is – az volt 56 évvel ezelőtt és most is.

Az 1976. július 16-ai lapszám ekképpen emlékezik meg a járművekről: "A megyeszékhelyen éjjel egy, nappal két locsolóautó mossa a város útjait. A locsolókocsik tankjába egyszerre kétezer liter víz fér. S tegyük hozzá, szerencsére van elegendő víz Fehérváron és ezért nincs vízkorlátozás. A három korszerű, kevés porral, kis zajjal és megbízhatóan működő berendezés este hattól reggel hatig – két műszakban – a járdákat és az úttesteket tisztítja meg."

De 2001. augusztus 22-én is jelen voltak még a járművek. "A gondos gazda este a kertjében felüdíti a virágokat, a fákat. A megyeszékhely gazdái is ezt teszik, de van úgy, hogy szinte egész nap forog a két locsolóautó, tudtuk meg a Városgondnokság vezetőjétől, Szakonyi Lászlótól. A Székem munkatársai általában két locsolókocsival járják a várost, a vizet a Gajából szivattyúzzák, méltányos árat fizet érte a város vízügyi igazgatóságnak. Egy esztendőben – bár ez a szárazság függvénye is – 4,5, de akár 5 millió forintot is ellocsolnak a megyeszékhely fáira, virágaira" – írtuk 22 évvel ezelőtt a locsolókocsi funkciójáról, a locsolás mikéntjéről.

S elérkeztünk a mai naphoz. Cser-Palkovics András polgármester közösségi oldalán tájékoztatta a lakosokat arról, miért nem locsolják már a városban a szilárd felületeket. Eszerint "a locsolás ugyan pár percig valóban lecsökkenti a beton/kő hőmérsékletét és a relatív hőérzeten is segít ezáltal, de csak minimális ideig, ezután a hatás megfordul: a gyorsan párolgó víz megnöveli a talajközeli páratartalmat, ami kifejezetten rontja a hőérzetet, mert a páradús levegőben jóval kisebb hatékonysággal tudja magát az emberi test hűteni." Ez az egyik szempont. A másik, hogy a tavalyi, aszályos évet követően a városvezetés is igyekszik takarékosan bánni a vízkészlettel, amelyhez értelemszerűen az is hozzátartozik, hogy nem locsolnak több százezer liter vizet az utakra, amely csupán néhány fokkal csökkentené azok hőmérsékletét s ráadásul több kárt hoz, mint hasznot.

A városvezető szerint a megoldást a faültetések és a mesterséges árnyékolók – például a házak közé kifeszített napvitorlák – jelenthetik. Ez utóbbiak bevezetését és felszerelését jelenleg még vizsgálják, mivel műemléki-építészeti és természeti szempontokat is figyelembe kell venniük. Például azt, hogy mekkora szélterhelést bírnak ki az ilyen árnyékolók.