Hatvan éve ballagtak el ezek a felcsúti általános iskolások

Különleges „műfaj” az osztálytalálkozóké. Egymás szemében mindig egy kicsit megmaradnak az egykori diáknak. A mostani találkozón az 1963-ban elballagott osztály tagjai találkoztak, Oláh János és Vörös Jutka gondos szervezésében. Az asszonyokat is lánynéven említjük a közös gyermekkor miatt. A tablón huszonöt tizennégy-tizenöt éves gyermek mosolyog, mert van, aki lemaradt, s olyan is, aki 7-8. osztályban elkerült Felcsútról, de nagyon is ide tartoznak!

Az 1950-es években kezdték meg az első osztályt, szegényes körülmények között, s otthon sem dúskáltak a javakban, mint szerte az országban. Kilencen meghaltak a hatvan év alatt, s sokan elköltöztek az idők során a falutól, amely egykor nekik a világ közepe volt. Négy hajdani osztálytárs él ma is Felcsúton csupán, a munkahely, a házasság vitte el a többséget máshová. A tablón az akkori iskola képe látható, 1958-ban bővítették ki és korszerűsítették az egykori katolikus iskolát. Most pedig szintén új épületben találkoznak az öregdiákok, a tavaly átadott Endresz György Általános Iskola tágas aulájában, terített asztal mellett beszélgetnek. A korábbi találkozókon gyerekek, unokák képei jártak kézről-kézre, munkahelyekről, építkezésekről, felnőtt fejjel végzett iskolákról esett szó a leggyakrabban. Ezúttal viccelődnek, lassú mesék mozaikjait illesztgetik, az elsüllyedt gyerekkorba tekintenek vissza. A felcsúti önkormányzat vendégelte meg a társaságot, az iskola konyháján főztek finom, friss ünnepi ebédet. A hajdani szerény-szegény világ tovatűnt, sokat dolgozott a maguk és utódaik gyarapodásáért ez a nemzedék. A családbéli diplomákat már nem számolgatják, ma szinte az a természetes. Néhányan házastársukat is elhozták, mintha ők is osztálytársak lettek volna. Oláh János felesége, Erzsike mindig segít a szervezésben, tizennyolc éves Arabella unokájuk is velük tartott.

A rímbe faragott pohárköszöntőt Bálint Mihály tartotta, régi szenvedélye a költészet. Nyugdíjas versmondó versenyek győztese, tehetsége idős korára bontakozhatott ki, korábban sok volt a feladat, a munka. Meséli, hogy szülői engedelmességből kellett lakatosnak tanulnia, bár jó vasas szakemberré vált, felnőttként érettségizett le. A jól tanuló általános iskolásokat is szakmára ösztönözték a szülők, hogy minél hamarabb keressenek, a többi testvérüket támogassák, mondja Mihály. Másként érdekes Vörös Juditka históriája, ennyi év után is szomorú miatta, pedig szerető szülei voltak. Azt gondolták, nagyobb az esély a budapesti Kossuth Lajos Közgazdasági Technikumba bejutni, s nyolcadikban fővárosi általános iskolába íratták lányukat. Mintha

kiszakították volna a szívét, mondja ma is Judit, akit persze felvettek a technikumba. De Felcsútról az osztálytársát, Erbeszkorn Rozáliát is ugyanoda! Ez olyan jó képzésnek számított, mint ma egy pénzügyi főiskola. Juditka azóta is Felcsúton lakik, ő a mindenkori osztálytalálkozók szervezője Oláh Jánossal együtt. Helyben maradt Spindler József is, feleségével igazi lokálpatrióták. A hatvanéves találkozó névsorolvasásánál jelen voltak még Reményi Ida, Fogarasi Mária, Lugosi Erzsébet, Herder Ilona, Kemény Zsuzsanna, Sándorfi József, Vázsonyi László. Az alcsúti Somogyi Máriát ma is becenevén, Cukinak szólítják, őt ide járatták a szülei, csakúgy, mint a tabajdi Gulyás Lajost hetediktől. Bukovics Ilona telefonon üdvözölte a társaságot, messze lakik.

A tabló őrzi a rég porladó tanárok emlékét. Csörgöl Lajos igazgató legendaszámba számít Felcsúton, Rideg Miklós matematikatanár, Hajnal Józsefné osztályfőnök és a többiek is mind elmentek már. De örömmel köszöntötték a felcsúti Szabó Lajosné Kati nénit, aki ezeknek az 1948-ban született gyerekek többségének fiatal óvónénije volt! Kilencvenedik évében őt fogják körbe a mostani csoportképen. És a következő osztálytalálkozóra készülnek.