Fejér évfordulós emlékei

A vándorló pellengér

A Fejér Megyei Hírlap 60 évvel ezelőtti száma szintén emléket idézett, mégpedig a XVIII. századból. Az írás szerint akasztófát és pellengért – az akkor Győri-utcának jelzett helyen – állítottak fel Székesfehérváron 1701-ben. Az egykori jegyzőkönyv 1704. szeptember 13-án azt írta, hogy a vesztőhely építkezésén alkalmazott kőművesek és ácsok az első napokban többet ittak, mint dolgoztak és emiatt szigorú figyelmeztetésben részesítette őket a magistrates. A mesterek “megszívlelvén” a szigorú “dorgatóriumot”, 1701. október 1-én el is készült a vesztőhely, majd miután megszemlélésre meghívták a tisztes polgárságot, fel is avatták. A „díszes hely” valószínűleg a „barátok” temploma és „Klastroma” helyén, illetve előtte állt. Bizonyítja ezt az is, hogy a későbbiekben emiatt perre is került sor a város és a ferencesek között, merthogy a pellengér oszlopot – amely a „barátok” melletti városi telken állott – azok a magistrates engedélye nélkül eltávolították. A visszahelyezés ügyében még Kollonics prímáshoz is írt a város, — végül is a Palotavárosba helyezték el a pellengért. A barátok temploma abban az időben menedék joggal bírt, és az oda menekült halálraítélteket a „ires asylü” alapján nem lehetett kivégezni. Ezért gyakran előfordult, hogy kisebb bűnösök is ide menekültek, ilyenkor a magistrates kérte ezek kiadását, mivel véleménye szerint, ezeket nem illette meg a menedék. Ilyen esetet őriz egy 1727. augusztus 5. kelt irat is. A „columna infam iae”, a pellengér oszlop tehát hosszú huzavona után, 1779. április 23-án a Palotavárosba került. A deres – amit a németajkú jegyző folyamatosan csak “Törös”-nek írt – a városháza előtti téren maradt. Ugyanis a botozásokhoz és vesszőzésekhez nyilvánosság szükségeltetett — így volt ez Pintár Ádám 1725. november 9-én végrehajtott megcsapatása után is. Hogy mi volt a bűne? Arról nem is írnak..