“Nagyon utáltam, amikor a Mayer Pisti megvert” – A hetven éves fülei ovi hetven éves “ovisai”

Hetven éves lett a fülei Fülemüle óvoda, születésnapi partiját éppen a hétvégén ünnepelte. A héttagú kis társaság szintén a 70-es szám apropóján ült össze a szombati délutánon. A csapattagok mindegyike idén tölti a kerek hetvenet. Ennek apropóján, mikor találkozójukat megbeszélték, még nem sejtették, hogy éppen erre a napra szervezik a település óvodájának a jubileumát is. Bankettjük idejét picit korábbra időzítve, az óvodai rendezvényen is tiszteletüket tették és virágcsokorral köszöntötték kedvenc óvónénijüket, Erzsike nénit.

Hollósi Éva, Somogyi Júlia, Somogyi Sarolta, Horváth Ilonka, Pusztai Gyöngyi, Horváth Mária és Szili Mari, annak a kis csapatnak a tagjai, akik az intézmény megnyitásakor, az elsők között vették birtokba a kis falu aprócska oviját.

1956-ban kezdték az óvodát Kerekes Irma óvónéni felügyelete alatt, dadusuk Kiss Irénke néni volt.

– Nagyon utáltam, amikor a Mayer Pisti megvert – meséli Horváth Ilonka nevetve, mert senki se kételkedjen, ahol hét “ovis”összejön, ott nincs komolyság.

A “huzáklevest” isteni finoman készítették az óvodai konyhán, jó lett volna otthon is olyat enni, már ha a szülők tudták volna, mi fán terem a “huzákleves”. Az óvoda konyhájára kellett érte menni az ősöknek, ugyan mondják már meg mi az, mert a lány majd megveszik érte. Nagy volt a megkönnyebbülés, amikor kiderült, a gyerek a zöldbablevesért van annyira oda.

Az ovi udvarán nővő bogáncs növény – azaz a Bogodáncs, ahogy Fülén nevezik – tüskés gumója, remek alapanyaga volt babaházak bútorzatának. Gyártották is szorgalmasan. Juliska néni főzőtudománya is követendő volt a gyerekeknek, ők is főztek az udvaron diólevélből. Kukoricacsutkából babát készítettek, hajat is fontak neki. Volt, aki már a jövendőbelijét is kinézte az óvodában és ezt világgá is kürtölte.

Nem mindenkinek volt mehetnékje az oviba. Júliát három évesen a nagypapa vitte reggel az óvodába. A nagynéni éppen az óvodával szemben lakott.

– A nagynéném már kint állt a kapuban és leste, hogy a nagypapa, hogyan húz engem – meséli nevetve gyermekkori élményét Somogyi Júlia.

– Az egyik lábam a földön volt, a másik meg a levegőben és ríttam, mint aki meg van veszve, hogy én nem akarok óvodás lenni – a sok kispajtás között aztán már jól érezte magát. Mint kiderült, annak is megvolt az oka, hogy miért nem szerettek kezdetben az óvodába járni. Erzsi néni megérkezése viszont mindent megváltoztatott a kisgyerekekben. Első óvónénijüknek katonás modorát ridegnek vélték, míg Erzsi óvónéni mesélt, verselt, de még bábozott is nekik és sokkal megengedőbb volt. A répa mese a mai napig emlékezetében van mindannyiuknak.

Sokat szerepeltek, léptek fel produkciókban. Somogyi Sarolta egy alkalommal, versmondás közben annyira belecsavarodott a függönybe, hogy a súgólyukban kötött ki. Horváth Ilonka, a fakanállal verte fejbe ovis társát, annyira beleélte magát a szerepébe.

De egyszer minden jónak vége szakad. Ballagásukkor a kis batyujukba pogácsát tettek, kisadag óvodahomok is került mellé. Ezzel a batyuval indultak az iskolába, de sokkal többet vittek magukkal a kedves kis óvodából: a felnőttek és a pedagógusok tiszteletét, közösségi életet és egymás szeretetét – emlékszik vissza a hét “kisóvodás”.