Korona, egy átalakult világban

– Milyennek értékeli az eseményeket a várakozásaihoz képest?

–  Felemelő, nagyon szép ceremóniát, ünnepséget, illetve apátsági szertartást láthattunk, amelynek bőven voltak újszerű elemei – értékelt Ocsenás Katalin. – Az időt rövidebbre szabták, mint II. Erzsébet esetében, nem három, hanem csak egy órán át tartott a koronázás. A jelen korra való reagálásnak tekinthető, hogy egy 800 éves tradíció miként mutatkozott meg 2023-ban. Újszerű volt, hogy Károly király deklaráltan a mások, a népe iránti szolgálatot helyezte a fókuszba. A király az egyház felkent vezetője, a hit védelmezője, ezt a jogot VIII. Henriknek adományozta a pápa, és azóta minden brit uralkodó viseli ezt a címet, és a nép az egyház fejének tekinti a királyt. Ezért kapcsolódtak a szertartáshoz azok az egyházak, akiknek a követői az országban, illetve a nemzetközösségben élnek, hiszen a társadalom az 1953-as koronázás óta jelentős mértékben átalakult. Ha a statisztikai adatokat nézzük, az anglikán és a muzulmán egyház követőinek aránya is jelentősen megváltozott, és nem az anglikán egyház javára. Károly mindenkit egyformán kíván szolgálni, ezért is voltak olyan vallási vezetők részesei a ceremóniának, akik Erzsébet koronázásakor még nem lehettek jelen. Újdonságot jelentett még, ahogyan Károly kimutatta, kiemelten figyel majd uralkodása alatt a fiatalokra. Amikor belépett az apátságba, és a kórus egyik tagja köszöntötte, neki is megfogalmazta: szolgálni szeretne, nem azt, hogy őt szolgálják. További újításként értékelhető, hogy nem csak vezetők, de több száz fiatal is részt vett az ünnepségen azon alapítványok, egyesületek, jótékonysági szervezetek részéről, amelyeket a király és a királyné védnököl.

– Mégis sokkal kevesebben voltak jelen, mint 1953-ban. Ezt hogyan oldották meg?

– A korábbi, 1953-as nyolcezres létszámhoz képest ma kétezren lehettek csak jelen, ezért a meghívott politikusok a feleségük nélkül érkeztek. A meghívottak körében további szűkítés volt, hogy az arisztokrácia részéről is kevesebben jöhettek el. Nem volt jelen, inkább főzött például András herceg korábbi felesége, Sarah Ferguson is, aki az egyik olyan szervezet programját segíti, amelyik a nagy vasárnapi ebédek egyikét rendezi. Ugyanis hagyományosan a britek hosszú asztalok mellett ebédelve ünnepelik majd III. Károly király trónra kerülését, de az ünnepségsorozat folytatódik még azután is. A miniszterelnök hétfőre munkaszüneti napot rendelt el és a király kérésére sokan igyekeznek jótékonykodni majd, munkájukat és idejüket olyan szervezetnek felajánlani, amelyik az állat- és környezetvédelem, vagy éppen az idősgondozás területén lát el feladatot.

– Az apátságban színesbőrű énekesek gospelt énekeltek. Ez is az új Angliát szimbolizálta?  

– III. Károly király a Nagy-Britannián kívül eső nemzetközösségi országok uralkodója is, ezt szimbolizálta a gospel „beemelése” az egyházi szertartás elemei közé. Természetesen közben figyeltek arra, hogy az anglikán szertartást ez ne borítsa fel, de azért méltó módon járuljon hozzá a ceremónia emelkedettségéhez.

– Nagyobb meglepetés tehát nem történt. Figyelte a résztvevőket? Mindenki a tőle elvárt módon viselkedett?  

– A személyes reakciókat mindig nagy várakozás előzi meg, de ilyenkor olyan éles és feszes a protokoll, annyira pontosan kidolgozott módon zajlik minden, hogy ebből lehetőség sem adódik kilépni. Mindent előre megkomponálnak és megterveznek. Nyilván sokan figyelték, hogy Harry herceg miként viselkedik, például mennyit mutatja a kamera, látszik-e, miként éli meg az eseményeket. Szerintem igyekezett átlagos vendégnek mutatni magát: azt hiszem, mint fiú volt jelen, aki az édesapja meghívására érkezett. A rokonok néhány szót váltottak vele, türelmesen várta a sorát és úgy viselkedett, ahogyan szerintem gyerekkora óta teszi. Megadta a tiszteletet az eseménynek, amely nem csak a királyi család, de Nagy-Britannia számára is fontos volt. Természetesen azt nem láthatjuk előre, hogy a médiában az események miként csapódnak majd le, milyen megjegyzések lesznek, de amennyire eddig látható, a legtöbben a koronázás méltóságát élték át. A szertartás egyébként nagyon sok olyan jelet és szimbólumot tartalmazott arra vonatkozóan, hogy Károly királynak mennyire fontos nem csak a nemzetközösség, de Nagy-Brittanián belül Wales, Skócia és Írország. Ennek az egységnek az erejét és a szépségét láthattuk kifejezve a kárpitokon, a szőtteseken. Ez a kultúra-közvetítő szerep annak ellenére nagyon erősen megjelent, hogy 2023-at írunk és felgyorsult világunkban a külsőségek egyre kevésbé építenek ilyen tartalmakra.    

– Akik a londoni ünnepség képeit figyelték, közülük bizonyára sokaknak eszébe jutott Ferenc pápa magyarországi látogatása. Ön szerint hogyan sikerült, milyen rendezők voltunk?

– Ha nem is egy koronázáshoz fogható, de szép és méltóságteljes programot, ceremóniákat rendeztünk. A szakdolgozatomat az 1938-as eukarisztikus világkongresszusból írtam, nagyon sok levéltári anyagot feldolgoztam arról, milyen hatalmas szervezőmunka előzte meg a történteket, amikor annak idején eljött hozzánk a pápai legátus. Azt visszaidézve azt hiszem, rangjának megfelelő rendezvényeket sikerült szervezni, és kiváló munkát végeztek azok, akiknek ez volt a feladatuk. Büszke vagyok arra, hogy tanítványaim önkéntesként részt vettek a munkában és lenyűgözte őket a pontosság és a profizmus: bebizonyosodott, hogy mi magyarok képesek vagyunk ilyen nagyszabású eseményeket kiváló módon megrendezni.

A FEOL egy korábbi, exkluzív interjúja azzal a magyarral, aki a koronázás napját a Palotában dolgozva tölti: