Jó reggelt, Fejér vármegye!

38 esztendővel ezelőtt nagyot fordult velem a világ. Rég nem voltam már újszülött, mégis meghatározták éltemet az egyre sorjázó tapasztalások. Ekkor égett emlékképeim közé először a frissen, csíkban nyírt zöld fű látványa, ami a lelátó lépcsőjén felérve tárult elém. A pörkölt szotyola enyhén szúrós illatával az orromban izgatottan kerestünk apámmal helyet a számozott, üvegszálas padok soraiban. A hangszóróból recsegett a Modern Talking, miközben a pályán már dekázgattak színes melegítőikben a focisták. Köztük volt a szomszéd az ötödikről, Győző bá’ is. Legendákká váltak, szerette őket a város. Szerették a várost. Elszántak, harcosok voltak. A döntőn, épp mellettem, egy őrült spanyol tekerte eszeveszetten hatalmas kereplőjét, a mai napig nem tudom, mi fájt jobban: „hangszerének” fülszaggató hangja, vagy az, hogy a Real Madrid nyert 3-0-ra. Talán a kereplő. Amit most mégis szívesen megzúdítanék, úgy istenigazából. Hogy zaja most messze kergesse azokat, akik nem valók a legendák nyomába, a Sóstó közelébe.