Haltetemek vannak a Csónakázó-tónál és a Palotavárosi-tavaknál – ez lehet az oka

Nem meglepő, hogy erről a közösségi médiában is elkezdtek terjedni a spekulációk. Míg egyik állítás szerint a horgászok, ’sporthorgászok’ tehetnek róla, addig a másik szerint az oxigénhiányos, rossz minőségű tóvíz az oka. 

– Sajnos láttuk a sporthorgászokat, akik addig fotózkodnak a kifogott hallal, amíg szegénynek már mindegy volt. Aztán vissza a vízbe, mintha mi sem történt volna – írja az egyik erről szóló bejegyzés alatt egy hozzászóló. De volt, aki ettől jóval keményebben fogalmazott és állatkínzónak nevezte a horgászokat, akik így bánnak a halakkal. Kíváncsiak voltunk, hogy vajon helytálló lehet-e ezek közül akárcsak egy spekuláció is, így megkerestük a Horgász Egyesületek Fejér Megyei Szövetségének elnökét, Nagy Attilát, aki elmondta, hogy szó sincs ilyesmiről.

– Ez a tavaszi halhullás nem új keletű jelenség, hanem már jó néhány éve tapasztalható és éppen ezért természetesnek is mondható ebben az időszakban. Ezt a haltenyésztők és horgászok is tudják. Az azonban biztos, hogy erről nem ők tehetnek. A tavaszi halpusztulásban ugyanis sokkal inkább a vízhőmérséklet megemelkedésének, illetve az enyhe télnek van nagy szerepe. A zord telek hiányában a halak aktívak maradnak a vízfelszín alatt, nem tudnak pihenni, ugyanekkor ilyenkor nincs elegendő táplálékuk, így tavasszal a gyengébbek elpusztulnak és ezeket láthatják a víz felszínén, illetve közvetlen a vízpart mentén – részletezte a HOFESZ elnöke, majd hozzátette, hogy többnyire a nagyobb példányok, a 3 kiló felettiek pusztulnak el.

A halpusztulás kapcsán felmerült még, hogy valamilyen betegség állhat a hátterében, az elnök azonban azt mondta, hogy ezt nem tartja valószínűnek. 

A fentieken túl érdeklődtünk, hogy az engedéllyel rendelkező horgászokra vonatkozik-e bármilyen szabályozás a halak kifogásával és vízbe való visszaengedésével kapcsolatban. Megtudtuk, hogy nagyon szigorú szabályok vonatkoznak rájuk, amik be nem tartása könnyen a horgászengedély elvesztésével jár. Arra az időre, amíg a hal nem tartózkodik a vízben, tehát a horgász kifogta például vizes ponyvára kell tennie, hogy a pikkelyei ne sérüljenek. De ugyanilyen óvatosság és kíméletesség szükséges a lemérésüknél és visszaengedésnél is.